11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 4. rész

Percek teltek el, míg Lil szóhoz jutott. Igazán nem is tudta, mi okozta a légszomjat, illetve a mellkasát szorító érzést; de nem is akart vele törődni, legalább is most nem, mikor Tom és az a nő még mindig úgy pillantottak rá, mint egy bolondra.

- Törzsvásárlóknak a mai napon ingyenes! A sör pedig grátisz – tette a csomagot a cipős szekrényre, majd táskáját visszahúzva vállaira hátat fordított nekik.

Tom még mindig megilletődve és kicsit elveszve állt a konyha ajtóban. Jelen pillanatban már az sem bosszantotta, hogy a nő – akinek még mindig nem tudja a nevét – karját rángatva próbálta visszahúzni a kanapéra, hogy elfogyasszák a pizza-t.

- Ne érj hozzám – förmedt  Rá végre, majd karját kiszakítva a nő ujjai közül elindult az ajtó felé. – Mire visszaérek, már ne legyél itt! 

- Hogy micsoda? – kérdezett vissza értetlenséggel a hangjában a szőkeség, majd újfent a férfi karja után nyúlt, azonban gyorsabb volt és Ő maga ragadta felkaron.

- Ne mondjam még egyszer! Viheted a pizza-t fizetség gyanánt.

- Hogy te mekkora egy fasz vagy!

- Nem nagyobb, mint amekkora ribanc Te vagy! Úgyhogy gyerünk, szedd a lábad!

Szélesre tárva az ajtót várta, hogy a nő magához kapva kabátját és táskáját  végre eltűnjön a lakásából.

- Hatalmas féreg vagy, remélem tudod – köpte még oda, majd bemutatva leviharzott a lépcsőn.

Tom gyorsan bezárta az ajtaját, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat kiszaladt a ház elé. Nem tudta, merre is menjen, habár volt egy sejtése, hol is lehet a lány. Lakásához közel volt egy játszótér,  ahol megismerkedésük elején rengeteg estét töltöttek el szinte gyerekes dolgokat csinálva, hintázva és mászókázva. Remélte, hogy most is ott találja, habár erre kevés esélyt látott már csak a szakadó esőből kiindulva is.

Lil arcáról hatalmas cseppekben csordogáltak mind az eső-, mind a könnycseppek. Bekövetkezett az, amit sosem akart, a következményét pedig még annyira sem. Egyszerűen irtózott a tudattól, hogy Tom-ot valaha is nővel fogja látni, olyas valakivel, aki nem Ő; az ebből fakadó érzéstől pedig egyszerűen iszonyodott. Érezte, már most kezdetét vette egy érzelmi függőség a részéről Tom iránt, hisz mi más bizonyítaná jobban érzelmeit, mint a mellkasában szúró érzés, a féltékenység?

- Hát itt vagy?! – hirtelen húzta vissza gondolataiból egy ismerős hang. Sebtében sikerült csak elmaszatolni az arcát borító könnycseppeket, majd Tom-ra kapta a tekintetét.

Néhány méterre állt csak Tőle, pillantásaival az arcát vizslatta.

- Te meg mit keresel itt? – kérdezett rá az egyébként egyszerű és magától értetődő dologra, mégis jobbnak látta, ha Ő kérdezősködik, mintsem hogy Tom tegyen fel kérdéseket arról, miért is viselkedett úgy, ahogy.

- Utánad jöttem.

- Azt látom, de miért? És a barátnőd? 

- Hogy kicsodám? – lépett barátja felé Tom, Lil pedig hátrébb araszolt ezzel is a nedves homokba ejtve lábait.

- A szőkeség… ki ne pakolja a lakásod, mire visszaérsz.

- Már rég nincs ott, elküldtem a francba – vont vállat Tom, hisz Lil sokkalta jobban érdekelte, mint az a nő, főleg most, hogy valami furcsa fényt látott megcsillanni a szemében.

- Kedves vagy – szólt foghegyről Lil, majd elfordította a fejét. Esőtől hideg és nedves arca már most tüzelt Tom közelségétől.

- Ezt meg sem hallottam. Mi a baj, Lil? - kérdezte halkan, majd odalépett a lány mellé, aki ezzel egyidejűleg távolabb húzódott a rozsdás vasakhoz. Tom fürkészve méregette az arcát, próbált olvasni belőle, azonban vonásai még egy év után is rejtegetett megfejthetetlen dolgokat számára.

- Semmi!

- Épp akkor van a legnagyobb baj, ha azt mondod, hogy semmi. Ennyire ismerlek már.

- Akkor találd ki, hogy mi bajom, nagy okos - horkant fel a nő, mintha bosszantani akarta volna Tom-ot, pedig nem ez volt az igazság, nagyon nem. Egyszerűen csak támadással tudta megvédeni magát. - Rosszul esett, hogy nem tudtuk megünnepelni a szülinapod!

- Mondtam, hogy nincs semmi baj, majd bepótoljuk. 

- Engem mégis bosszant, hogy elfelejtettem. 

- Akkor gyere vissza, és ünnepeljük meg, csak ne álljunk itt az esőben.

- Nem megyek.

Tom égnek emelve arcát sóhajtott fel, majd újfent a nő elé lépett.

- Kérlek, ne fárassz Te is!

- Gondolom már lefárasztott az a ribanc! - újból orra alatt morogva adta tudtára a véleményét, amit a férfi már nem bírt tovább szó nélkül hagyni.

- Ez a bajod? Hogy fent volt nálam egy a csaj?

- Csaj? Még a nevét sem tudod? Ez szánalmas, Tom! - végre egymás szemébe néztek, azonban mindketten megdöbbentek a másikéban megbúvó érzelmektől.

Tom-é szikrákat szórtak, míg Lil-é csalódott fényben úsztak.

- Nem jelentett semmit sem az a nő! Sőt, nem is történt vele semmi olyan, ami miatt akár a nevét is tudnom kellene. 

- Oh, bocsánat, hogy Én annyira régimódi vagyok, hogy legalább a nevét megtudom annak, akivel szexelek.

A férfi egy újabb hullámot érzett végigsöpörni a testén. Egyszerre érzett dühöt a nő butasága miatt, illetve izgatottságot a látszólagos féltékenysége miatt.

- Nem feküdtem le vele!

- És ezt higgyem is el? - ujjaival a levegőbe kapott és kérdőn tekintett Tom-ra.

- Ha egy kicsit is ismersz, tudod, hogy nem fekszek össze fűvel-fával.

- Akkor mégis mit tud csinálni egy férfi és egy bögyös szőke egy lakásban? - Lil elrugaszkodott a mászóka fokaitól és szinte Tom mellkasának feszült. Érezte, hogy nem kellett volna ilyen közel merészkednie hozzá, mégis hajtotta a vére.

- Leszopott, ennyi az egész.

Lil teljes testében megremegett a hallottaktól, túlontúl is izgató volt ilyen nyersen és szemérmetlenül hallani Tom szájából a dolgokat.

A férfi látta, amint a lányon végigfut az önkéntelen borzongás. Nem tudta, minek volt köszönhető, a hidegnek esetleg a hallottaknak; mégis reménykedett az utóbbiban. Hihetetlenül izgató volt már csak a gondolat is, hogy Lil-re hatással volt az, amit és ahogyan mondott. Kívánalma a nő iránt talán csak még nagyobb méreteket öltött.

Egymás szemébe néztek egy hosszú pillanatra. Hirtelen minden elhalkult körülöttük, légzésük pedig felvette a másik ritmusát. Egyszerűen nem merték megtenni, amit már régóta szerettek volna, hisz féltek a következményektől, az esetleges elutasítástól illetve magyarázkodástól; azonban Lil végleg elvetette a sulykot egy újabb kijelentéssel:

- Remélem kinyaltad viszonzásképp!

És akkor Tom neki ugrott. Nedves tincseit markába fogva húzta közel magához, hogy ajkaival végre elhallgattassa. Erősen csókolta, szinte szorongatta ajkaival, de muszáj volt kiadnia a testében felgyülemlett dühvel keveredett vágyat.

Fejét oldalra ejtve nyomult még erősebben Lil szájába, és mikor nem érzett ellenállást, sőt, szabad utat kapott még intenzívebben csókolta. Lil egy óvatlan pillanatban még meg is harapta alsó ajkát, ami ahelyett, hogy fájdalmat okozott volna neki izgalommal töltötte el.

De akkor - mint valami égi jel - hatalmasat zendült az ég. Ijedten kapták el a fejüket, majd ajkaikat törölgetve mindenhova néztek, csak épp egymás szemébe nem. Lil agyában túl sok kérdés kavargott, úgy érezte magát, mint egy útját vesztett pillangó, aki csak céltalanul lebeg; míg Tom még mindig az elmúlt percek hatása alatt volt.

Hátra lépett, majd pillantásaival Lil tekintete után kutakodott. Szíve szerint újra visszatapadt volna azokra a húsos ajkakra, de érezte, most más dolguk van.

- Gyere vissza hozzám, szárítkozz meg! - Lil vonakodott az ötlettől, sejtvén a folytatást, amit szíve szerint megtett volna, attól függetlenül, hogy tartott ettől az egésztől; mégis rábólintott Tom ötletére.

- Az a szuka hagyott a pizzából? - kérdezte halkan, immáron elindulva Tom mellett a nedves homokban.

Tom rá kapta a tekintetét, majd átkarolva vállait úgy húzta magához, mint rég, mikor még nem csókolták meg egymást. Barátilag.

- Hagyott, bár mondtam Neki, hogy elviheti fizetség gyanánt!

Lil csak felnevetett, majd átkarolva Tom derekát így válaszolt: Mekkora egy szemét vagy!