11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 6. rész

Csókjuk lassan enyhülni kezdett, ahogy Lil gyenge ellenállást érzett Tom-nál. Pilláit felnyitva látta, hogy a férfi hatalmas szemekkel figyelte csók közben, majd lassan eltávolodott tőle és hátralépett egyet.

- Mi a baj? – súgta rekedten, mire Tom megrázta a fejét. Kicsit zavartnak tűnt.

- Kértelek, hogy beszéljük meg!

- Kérted igen, de nekem jobb ötletem támadt – kacér vigyora nem hozta meg a várt hatást.

- Kösz, hogy tiszteletben tartasz.

Ezzel hátat is fordított, majd kiviharzott a konyhából. Lil azonnal leugrott a konyhapultról és a férfi után rohant, hogy beérve Őt karon ragadja, és maga felé fordítsa.

- Miért viselkedsz ilyen bitchy-ként? Egyáltalán minek kapod fel a vizet azon, hogy csókolóztunk?

Tom jogosnak vélte a kérdéseket, az okokat mégsem akarta elmondani. Még nem.

- Bocsánat, hogy gondolkodok.

- Ne ronts el mindent az állandó agyalásoddal!

- Jobb lenne, ha egy kicsit Te is használnád az eszed – Tom finoman megkocogtatta a homlokát, mire a lány fújtatva  lépett hátra.

- Na tudod, kivel szórakozz! – ezzel sarkon is fordult, és a fürdőszobába sietett.

Tom azonnal rájött, hogy elvetette a sulykot, így nyomban utána eredt. 

- Ne menj el!

- Azt majd Én eldöntöm – felelte dacosan a lány, és copfba kötötte a haját.

- Sajnálom! Nem akartalak megbántani.

- Sajnálhatod is. Most pedig engedj ki!

A férfi megrázta a fejét, mire Lil erélyesebben szólította fel.
- Engedj ki Tom, vagy megütlek!

- Üss meg, nem érdekel!

Lil jobb karja fellendült, de Tom csuklón ragadta, majd az ajtónak passzírozta. Pulzusuk azonnal megugrott az izgató helyzettől. Tom érezte a forró levegővételeket, amik percek elteltével egyre szaporábban ütköztek bőrének.

- Ne játssz velem! – sziszegte végül Lil, majd lehunyta pilláit. Túl sok minden történt az elmúlt percekben, muszáj volt egy kicsit lenyugodnia.

- Te ne játssz Velem, főleg ne az érzékeimmel.

Lil először nem tudta, mire is vélve Tom mondatát, de ahogy megérezte kemény férfiasságát combjaihoz dörgölőzni azonnal megértett mindent.

- Szóval melyikünk ne játsszon a másikkal? – ezzel a férfi hátralépett, és finoman leengedte Lil karjait. A lány hosszú másodpercekig csak kiszáradt ajkakkal meredt Tom-ra, aki  meggörnyedve és lehajtott fejjel ült a kád szélén.
Mindketten össze voltak zavarodva, Tom a testében kavargó csillapíthatatlan vágytól, Lil pedig a fejébe költöző megválaszolatlan kérdésektől. Érezte, sőt valahol, agyának egyik eldugott kis szegletében tudta is, hogy Tom-ot valami felettes erő tántorítja el mindig, mégsem akart rákérdezni. Annyira már ismerte, hogy tudja, kérdezősködéssel, esetleg szemrehányással semmire sem megy, hisz zárkózottsága az érzelmek terén mindenek felett áll.

- Kimész? – halkan megköszörülte a torkát, mire Tom kérdőn rákapta a tekintetét. – Vissza akarok visszaöltözni, ha szeretnéd, hogy itt maradjak!

- Persze, már megyek is – ezzel fel is ugrott a srác, majd hirtelen megtorpanva Lil előtt biccentett egyet és kilépett az ajtón.

Tom egyszerre volt dühös és letört. Tudta, hogy Lil-nek igaza van, mindig mindent túlbonyolít; azt azonban nem tudja, hogy milyen falak vannak benne, amik még mindig ledöntésre várnak.

*

- Nem, Én ezt a filmet nem nézem meg! – Tom hevesen artikulálva fejezte ki nem tetszését. Már a kanapén ültek, ölükben egy-egy nagy tányér pizzával, az előbbi kis szóváltásuk mintha egy csettintésre elillant volna.

- És az szerinted kit érdekel? – ezzel a lány már ki is ugrott a pléd alól és a dvd lejátszóhoz szökdécselve betette a már általa kiválasztott csöpögős, romantikus filmet. Tom csak a fejét rázva nézte. - Na nem, emeld meg magad! – Lil tettetett felháborodással közelített a férfi felé, aki időközben teljes testével elfoglalta a kanapét. Feje alatt összekulcsolt karjait megemelte, majd fellódította középső ujjait.

- Valamit valamiért – ezzel újra kényelembe is helyezte magát, arra azonban nem számított, hogy részese lesz a lány ádáz játékának, hisz Lil a kanapé mellé térdelve irdatlanul csiklandozni kezdte. Tudta, hogy barátja mennyire utálja az effajta játszadozást, remélte, hogy ezzel alkura bírhatja.

És sikerült is! Tom azon pillanatban megadta magát.

- Lesz helyem? – kicsit húzva az egyik raszta tincsén még mindig a férfi fölött tornyosult.

Tom széles mosollyal fürkészte Lil-t, szerette, mikor ennyire gyerekesen tudtak egymáshoz állni. A lány kérdőn felvonta a szemöldökét, de Tom megrázta a fejét és egy finom mozdulattal lehúzta magához. Csókjuk most gyengéd és finom volt; az, ahogy Tom végigsimított ujjbegyeivel Lil gerincén teljes ködöt húzott a lány agyára. Vágy helyett most valami más, sokkal szerelmesebb és felemelőbb érzés lepte el. Mosolyogva hagyta, hogy Tom többször is végigtáncoljon gerincén először a pólóján keresztül, majd aláférkőzve a csupasz, puha bőrén. Önkéntelenül is lecsukódtak pillái, túl régóta áhítozott már Tom érintése után.

Hirtelen fordult a kocka, és Lil Tom alatt találta magát. A férfi elemelkedve testétől kémlelte, milyen gyorsan veszi a lány a levegőt. Tetszett neki a nőből kiváltott reakció, az azonban még jobban imponált, hogy Lil a helyzet ellenére is  nyugton tudott maradni, és nem próbálta meg letámadni. Furcsa vagy sem, Tom nem igazán tudta volna kezelni barátja rámenősségét.  

- Ez most így jó neked? – Lil halkan, lassan tagolva kérdezte barátját, aki még mindig ajkait ízlelgetve feküdt testén.

- Jó, nagyon jó! – helyesbített Tom, majd testét még közelebb vonta Lil-éhez.

*

Egymás karjaiban érte Őket a reggel. Bár szűkösen feküdtek a vékonyka kanapén egyiküket sem érdekelte.

- Lassan indulnom kellene, még hazaugrok átöltözni!

- Maradj még egy kicsit – kérlelte finoman a férfi, miközben karjait a nő derekára fonta. Lil felnevetett Tom szinte gyerekes kérlelésén, de tudta,  nem késhet el.

- Tom, dolgoznom kell!

- Hívd fel Őket, hogy lebetegedtél és töltsd velem a napot!

Lil felvont szemöldökkel hátrakapta a fejét, majd megrázta azt.

- Tudod, hogy nem így működik!

- Nem akarsz velem maradni?

- Na jó, ezt még most az elején hagyjuk abba – ezzel ki is bújt Tom karjai közül, majd a fürdőszoba felé vette az irányt.

A férfi úgy érezte, elutasították.

- Mibe tartana felhívni a főnököd? – Tom is felállt, majd a lány után sétált.

- Ezt ugye Te sem gondolod komolyan?!

A nő gyorsan kapkodta magára ruhadarabjait, tudta, hogy minél gyorsabban el kell hagynia a süllyedő hajót, mielőtt még egy újabb vita bontakozik ki kettejük között.

- Kiülnénk a parkba, vinnénk kaját, sört, közbe festenénk, hülyülnénk!

- Tom, legyél már egy kicsit érettebb! Nekem munkám van, valamiből el kell tartanom magam, az pedig úgy nem fog menni, ha hétköznaponként pillangókat kergetek a réten. Te is ahelyett, hogy álomvilágban élsz jó lenne, ha néha kiszakadnál ebből a környezetből és végre rendes munkát keresnél magadnak!

- Már megint ezzel jössz? – a férfi azonnal dühbe gurult, sosem szerette, mikor a nő ezzel traktálta.

- Nem már megint, hanem még mindig! Legyél egy kicsit felelősségteljes, kezdj valamit a tehetségeddel, akár keress magadnak egy kurátort, vagy valakit, aki pénzzel pumpál… csak ne vegetálj egész nap!

- Azt ugye tudod, hogy ez nagyon szemét húzás volt – halkan súgta a srác, hangja mégis csöpögött a visszafojtott dühtől. – Sajnálom, ennyivel kell beérned, egy hippivel, aki egész napját azzal bassza el, hogy az álmait éli, de akkor  Te menj és  hódolj be a főnöködnek.
- Hányszor fogok még rádöbbenni arra, hogy mekkora egy seggfej vagy? – Lil szinte már magától kérdezte, hisz kifelé tartott a lakásból, egyenesen le a lépcsőn, el messzire, el Tom-tól.

*

A férfi elgyötört arccal szívta cigarettáját. Már megint elbaszta, ehhez aztán igazán értett. Hogy vethette a lány szemére, hogy dolgozni megy? Szinte már meg sem lepődik azon, hogy ahányszor jót akar neki, Ő azonnal a torkának ugrik. De mit tehetne, hogy minél távolabb tartsa magától ezzel is megakadályozva a jövőbeni csalódástól? 

Miután elnyomta a már majd elégett cigarettát kilépett a téli kertként fenntartott, mégis műteremként használt kis térbe. Mindenhol festék, kréta, ecset feküdt a padlón, a vásznak néhol megporosodva roskadoztak az egyik sarokban; egy kép azonban gondosan be volt takargatva. Óvatosan felé nyúlt, majd a gyűrött lepedőt lehúzva róla felsejlett Lil arca a hatalmas, zöldes szemeivel és az apró, szeplőkkel díszített orrával.

*

A nő már a munkahelye felé tartott. Otthon egy gyors zuhanyt követően magára kapta az első útjába eső ruhadarabot, majd szaladt is az irodaház felé. A lépcsőzés helyett (a reggeleket mindig így indította a munkahelyén) most a liftet választotta. Arcára mosolyt erőltetve sietett a felvonó felé, ahol figyelmetlenül beleütközött valakibe. 

- Bocsánat – motyogta haját végigfésülve ujjaival, majd felemelte a fejét.

Pillantása azonnal találkozott az előtte álló férfiéval. Vagy egy fejjel is magasabb lehetett nála, szőke tincsei katonás rendben meredtek az ég felé.

- Semmi baj! Jól vagy? – kedvesen elmosolyodott, majd maga mögé nyúlva megnyomta a hívógombot.

- Igen, köszönöm!

- Hányadik emelet lesz? – érdeklődött ismét a szőke, magas férfi.

- A… a kilencedik – felelte immáron kicsit hangosabban.

- Akkor beszállsz?

A férfi nevetésében volt valami mágikus, valami megmagyarázhatatlan báj és gyermeki fény.