11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 8. rész

Tom hol a jobb, hol a bal kezében szorongatta mobiltelefonját. Már kora délután is elmúlt, mikor végre rászánta magát, hogy felhívja Lil-t és bocsánatot kérjen tőle. Talán azért is halogatta a bocsánatkérést, mert remélte,  ahogy telnek a napok úgy fog feledésbe merülni minden; mégsem akarta, hogy a lány addig is rosszul érezze magát. Így is hányszor nyelte már le a hülyeségeit? Hányszor tett úgy, mintha mi sem történt volna és ugyanott folytatva semmit sem vetett a szemére?

*

Lil-nek nem sikerült kiverni a fejéből Bill-t, hisz egy pillanat alatt belopta magát a szívébe. Egy igazi, jólelkű srác volt, kinek egyetlen hibája az volt – már ha ezt hibaként lehet felróni -, hogy túlontúl is kedves volt. Persze, átfutott az agyán, hogy mennyire jóképű és még barátnője  sincs; ezek a tényezők mégsem adtak okot arra, hogy bármi más is eszébe jusson, hisz Neki ott van… Tom.

A nő fáradtan felsóhajtott, majd lemondóan megrázta a fejét. Igenis bosszantotta, hogy úgy váltak el egymástól; talán megértőbbnek kellett volna lennie vele és ahelyett, hogy a saját akaratát erőltette volna rá előtérbe kellett volna helyezni azt is, amit Tom akar. Talán igaza van Bill-nek, és ahelyett, hogy csak a saját megérzéseire hagyatkozik hagynia kellene Őt elmondani, mit is érez, akár barátságról legyen szó, akár többről. Erre gondolva azonnal mosoly szaladt ajkaira. Bár már régóta eljátszott a gondolattal, milyen is lenne Tom párjának lenni, mégis csak az elmúlt este után kezdett el ténylegesen bizakodni abban, hogy megpróbálják. 

*

Bill izgatottan tett-vett főnöke mellett. Bár az egyik kollégája – Peter – megemlítette, mennyire jókedvű; mégis csak egy szerény legyintéssel hagyta levegőben lógni kollégája megjegyzését. Nem akarta az orrára kötni, hogy megismerkedett egy aranyos nővel a kilencedikről, félt, hogy a pletykás Peter szája hamar eljárna, és mindkettejüket kellemetlen helyzetbe hozná.

Hatalmas léptekkel közelítette meg a kis büfé előterét. Sejtette, hogy a nő nem lesz még ott – nem egy nővel volt már találkozója -, így hát türelmesen várva leült az egyik hatalmas ablak melletti, illatos virággal díszített asztalhoz. Épp a mobilját vette volna elő, mikor hangos sarokkopogást hallott a folyosó végéről. Azonnal feltűnt Lil, aki integetve felé sietett, majd helyet is foglalt a vele szemben lévő széken.

- Mond, hogy jó időt futottam – lihegte nevetve a lány, majd hátrasimította fürtjeit. Bill oldalra döntve fejét nézte végig a mozdulatsort.

- Ha késtél is volna, nem róttam volna fel.

- Kedves vagy! – szólt mosolyogva Lil, de mikor Bill újfent megszólalt mérges pulyka módjára felszívta magát - persze csak színlelve haragját.

- Hiszen nő vagy, a nők pedig köztudottan késnek.

A férfi jót nevetett a lány játékosságán, majd felállt és a büfépult felé intett.

- Gyere, válassz valamit!

Lil gyerekes izgatottsággal vizslatta a kínálatot. 

Bár már rengetegszer evett itt linzer karikát, most mégis valami másra vágyott. Szeme sarkából érezte, hogy Bill néha-néha rákapta a tekintetét, mégsem tulajdonított neki olyan nagy jelentőséget.

- Sikerült választani? – húzta vissza Bill a sütik világából.

- Azt a habos-túróst kérném, Julia.

Az idősödő hölgy mosolyogva egy tányérra csúsztatta a kért süteményt, majd villát és szalvétát rakva mellé átnyújtotta Lil-nek.

- Neked a szokásost, Billy?

Lil érdeklődve Bill-re kapta a tekintetét, aki elpirult a becézés hallatán.

- Igen, Julia – felelte szemlesütve, és már kutatott is az aprója után.

Gyorsan kifizette a kért süteményeket, majd visszasétáltak az asztalhoz.

- Szóval Billy – súgta rejtélyesen Lil, majd bekapott egy falat süteményt.

- Itt a munkahelyen senki sem tudja - Ő is csak azért, mert családi ismerős -, szóval kérlek, maradjon köztünk.

- Ez édes, egyáltalán nem ciki.

- Ne akarjunk meggyőződni az ellenkezőjéről – harapott bele Bill is a kiválasztott csokis süteményébe, majd Lil-re mosolygott.

Néhány perc telt csak el néma csendben.

- Gondolkodtam Tom-on.

- És mire jutottál?

- Beszélni fogok vele, mármint megkérdezem, mit is érez kettőnkkel kapcsolatban.

- Azért ne legyél nagyon direkt, attól a pasik megijednek és furcsán viselkednek – tanácsolta mosolyogva és egy újabb falatot vágott le.

- Tom nem olyan…

- Lil, tudod, mit mondtam reggel! Csak azt hiszed, hogy nem olyan. Ha nem lenne olyan, akkor valószínűleg nem vesznétek össze annyiszor. Nem?

A nő oldalra kapta a tekintetét, majd hosszasan eltűnődött.

- Min gondolkodsz?

- Csak azon, hogy lehet, nem is ismerem.

- Én ezt egy szóval sem mondtam.

- Arra értem, hogy talán azért veszünk össze annyiszor, mert nem ismerjük eléggé egymást; nem tudjuk, mik a gyenge pontjai a másiknak.

- Vagy épp azért, mert rátapintotok egy-egy kellemetlen dologra, nem? Vagy ez nem szokott vitát szülni?

- Tudod, leginkább eddig amiatt veszekedtünk, hogy nem akart állandó munka után nézni – pillantott Bill-re. – Igazi művészlélek, nappal fest, éjszaka pedig fellép egy-egy kisebb bárban.

- Ez szerintem nem olyan nagy baj, hisz ha élvezi és szereti, amit csinál - nem mellesleg kap is érte pénzt - akkor miért ne folytathatná?

- Én sokkal többet látok benne, nem kellene elpazarolnia a tehetségét.

- Lehet, hogy neki így jó – Bill megrándította a vállát, majd folytatta. – Hidd el, ha többre vágyna, biztos lépne. Ki ne tenne meg mindent azért, hogy elismerjék? Neki most minden bizonnyal így jó.

Bill elmosolyodott azon, hogy látta szóra nyílni Lil ajkait.

- De neked nem jó így, ugye? – a nő csak ajkát harapdálva bólintott.

- Önzőnek gondolsz, ugye?

- Önzőnek semmiképp sem, inkább egy kicsit anyáskodónak.

- Csak jót akarok neki – felelte halkabban, kicsit letörten Lil. Tényleg mindig is jót akart Tom-nak, bár lehet, hogy pont ebből a túlzott gondoskodásból fakadtak az eddigi vitáik.

- Szerintem tudja, mit is akar, mi kell neki, és bármennyire is törődni szeretnél vele, inkább csak támogasd. Ha festeni akar napközben, hát fessen, adj neki tippeket, honnan is szerezhetne inspirációt. Ha pedig kis kocsmákban gitározik akkor menj, és nézd meg az egyik fellépését.

Lil azonnal elfehéredett, a torka elszorult.

- Én… még egyetlen fellépésén sem voltam.

- Na látod! Egy kicsit most legyél Tom, gondolkodj úgy, ahogy az a Tom fiú.

- És Ő mikor fog úgy gondolkozni, mint Én?

Máris más vizekre eveztek.

- Talán akkor, ha érzi, Te is részese lettél egy kicsit az Ő világának.

- De miért Én nyissak először? És basszus, ez már megint önzőség.

- Nem, egyáltalán nem – Bill átnyúlt az asztal felett és szinte gondolkodás nélkül megsimogatta Lil kézfejét. A nő azonnal odakapta tekintetét, majd Bill-re pillantott. Ő látszólag el is pirult, Lil ezt nagyon édesnek talált. – Szerintem Te vagy a bölcsebb, és ha most egy kicsit engedsz, lehet, hogy utána sokkal többet enged mutatni magából.

Lil hálás volt Bill-nek. Tíz perce is alig beszélgettek, mégis rengeteg hasznos, megfogadandó tanáccsal látta el.

- Azt hiszem, nem hagylak kicsúszni a karmaim közül, túlontúl is jó tanácsokkal látsz el – vallotta be végül hosszas tanakodás után a lány. Nem akarok egy ilyen barátot elveszíteni.

- Csak fogadd is meg; hidd el, ha nem is elsőre, de egy idő után engedni fog.

Lilian épp készült volna válaszolni, mikor hangos telefoncsörgés törte meg a büfé halk neszét.

- Pont hív! – tekintett azonnal Bill-re, ahogy megnézte a kijelzőt.

- Akkor gyerünk, vedd fel! – bátorította a félénknek tűnő lányt.

- Nem baj?

- Dehogy! Csak ügyesen, és nyugodtan – állt is fel Bill, majd kezébe fogva tányérját Julia felé sétált.

- Bill! – kiáltott még utána Lil, mielőtt felvette volna a készüléket.

- Igen? - fordult vissza.

- Köszönöm – felelte egyszerűen, mégis benne volt minden hálája a férfi iránt, akit jószerivel még csak fél napja ismert, mégis azonnal közel engedte magához.

- Akármikor.

Ezzel Bill kilépett a kis helyiségből.

*

- Szia – Tom hangja először rekedten csengett, nem csak Lil-nek, de még saját magának is, így hát megköszörülve torkát újfent a készülékbe köszönt. – Szia, hogy vagy?

- Jól vagyok, köszi. Te? – a lány érezte, ennél kínosabb telefonbeszélgetésük talán még nem is volt, de sajnos újból bele kell rázódniuk. – Nincs kedved találkozni?

- Neked lenne? – Tom hatalmasra nyílt szemekkel ült le kanapéjára, teljesen váratlanul érte a hallottak, hisz nem számított arra, hogy Lil akár még csak beszélni is hajlandó lesz vele.

- Azért kérdeztem, Tom!

- Akkor persze, találkozzunk. Eléd menjek?

- Fél ötkor végzek, itt az irodaház előtt találkozzunk.

- Oké, ott leszek!

És már meg is szakadt a vonal. Tom arcára hatalmas mosoly szaladt, majd örömében a levegőbe boxolva elnevette magát. Nem is gondolta, hogy ilyen könnyen menne minden; mindenesetre nem bízta el magát, hisz tudta, tartozik egy bocsánatkéréssel.

*

Lil az utolsó egy órában már csak a hétfőre szükséges mappákat, illetve iratokat gyűjtötte össze a főnökének, talán nem is lett volna képes összetettebb munkafolyamatokra. Izgult, igen, szinte ideges volt a találkozó miatt; az okát azonban nem tudta megmondani. Talán csak Bill tanácsai miatt volt, hisz várta, mi is fog kisülni abból, ha egy kicsit másként fog Tom-mal viselkedni.

*

Tom hatalmas illatfelhőt maga mögött húzva kocogott el az irodaház ajtajáig. Mint valami pisis tini – gondolta magában, miközben végig pillantott magán. 

Legjobb farmer, legmenőbb kabát, erősebb parfüm. Nem is volt több ideje külsején tanakodni, hisz már nyílt is az ajtó és kilépett rajta Lil. Talán még az eddigieknél is szebbnek látta, haja kontyba tűzbe díszelgett feje búbján, arcába több tincs is lógott, amit Ő  vigyorogva mindig füle mögé tűrt; ruhája pedig a tökéletesnél is tökéletesebb volt. Csak egy bökkenő volt, fogalma sem volt, hogy köszöntse. Csókkal, puszival, esetleg öleléssel vagy csak egy mosollyal? Látta Lil-en, hogy a mosoly ellenére Ő is zavarban van, s ebbéli gyanúját mi sem bizonyíthatta volna jobban, mint a nő ideges ajakharapdálása.

- Jó újra látni – szólalt meg végül Tom.

- Reggel láttál utoljára – nevetett fel a lány immáron kicsit felszabadultabban és kevésbé görcsösen.

- De tudod, hogy váltunk el, azt hittem, látni sem akarsz egy ideig.

Lil egy pillanatra Tom szemébe nézett. A férfi megtorpant a mozdulatában, majd felvéve Lil-el a szemkontaktust hosszú percekig álltak egymással szemben. A nő akarta, hogy Tom tudja, nem haragszik Rá, mégsem tudta csak egy legyintéssel elintézni az egészet. Ezt tényleg meg kell beszélni. De nem most, mikor egy érzés teljesen a hatalmába kerítette.

- Min gondolkozol? – gondolatmenetét Tom hangja szakította félbe.

- Szerinted megcsókolhatjuk egymást?

A férfi ajkaira csibészes vigyor húzódott, majd bólintva egyet közelebb lépett Lil-hez és karjait derekára fonva magához húzta. Mellkasánál érezte, milyen szaporán ver barátja szíve -  talán még nem is érezte ilyen szaporának-, így úgy érezte, ideje mielőbb megcsókolni.

Finom, puha volt a csókjuk, Tom közben szorosan tartotta, míg Lil pipiskedve teljesen a nyaka köré fonta karjait. A srác számára nem csak a csók, de a Lil hajából áradó finom, narancsos illat is bódító volt, ami a tegnap éjszaka óta már a párnájába is beitta magát.

- Átjössz? – végül Lil szakította meg az idővel egyre szenvedélyesebbé váló csókot. Tom hátralépett, bólintott egyet, majd megköszörülve torkát előremutatott a járdán.