Lil gondolataiba temetkezve bandukolt Tom mellett, kinek arcán – ahányszor csak ránézett -, boldog mosolyt látott. Nem igazán tudta, minek is vélje azt a fene nagy örömet, mindenesetre örült, hogy boldognak látta barátját.
-Főzünk majd valamit?
Már a lány háza előtt voltak, mikor Tom csilingelő hangon az est hátra lévő részéről érdeklődött.
- Mit ennél?
- Tésztát!? – vetette fel, mire a nő csak elmosolyogta magát. Tom a tésztát is tésztával eszi.
- Nem, annál valami laktatóbbat csinálunk. Legyen krémleves – mondjuk zeller-, a főétel pedig rakott burgonya!?
- És a desszert?
- Én leszek – vágta rá nevetve Lil, azonban ahogy ráeszmélt, mit is mondott, azonnal ráharapott nyelvére. Már nem olyan a kettejük között lévő viszony, hogy az ilyen töltetű dolgokat csak úgy poénra tudnák venni; ezt látta Tom-on is, hisz állkapcsa erősen megrándult kijelentése hallatán. – Természetesen összedobunk valami gyümölcsös-krémes finomságot, ne aggódj a hasad miatt!
*
A férfi mélyet lélegezve lépett be barátja lakásába. Már az első pillanatban orrába szökött a lány jellegzetes, narancsos illata; úgy érezte, ezt már sosem fogja elfelejteni.
Némán nézte, ahogy Lil lerúgva magas sarkúját beszökell szobájába, majd néhány pár perc eltelte után egy szürke melegítő nadrágban és egy kinyúlt pólóban lép elő újra.
- Na gyere, moss kezet, és kezdjünk hozzá – ajánlotta haját összekötve, majd fejével a konyha felé biccentett.
Tom nem tudta nem végignézni, ahogy Lil a kerek csípőjével betáncolt a konyhába.
- Nagyfiú, zöldséget vagy gyümölcsöt pucolsz? – kapta hátra fejét a lány, amint belépett a kis helyiségbe.
- A harmadik opció nem az, hogy ülhetek a konyhapulton?
- De, az, eltaláltad, csak akkor a konyhapulton ülve fogod nézni, ahogy megvacsorázok.
- Zsarnok – szólt foghegyről, majd kivéve Lil kezéből a kést neki látott zellert pucolni.
Lil számtalanszor szóra nyitotta száját, mégsem tudta úgy megfogalmazni gondolatát, ahogy azt valójában szerette volna. Legyen nyílt és spontán, annak ellenére, hogy Bill nem azt tanácsolta neki? Viselkedjen úgy, ahogy eddig tette, legyen önző a maga módján csak azért, hogy megtudja az igazságot? Nem, életében először hallgatni fog valaki tanácsára, ha már szülei intelmeit figyelmen kívül hagyta néhány évvel ezelőtt.
- Én sajnálom, hogy olyan idiótán reagáltam.
Tom letette a félig megpucolt zöldséget, majd Lil mellé lépve a konyhapultnak dőlt. A nő szemét lesütve pillantott fel néha-néha rá, Tom-ot szórakoztatta is barátja pillanatnyi szendesége.
- Na min jár azaz okos kis fejed? Gyerünk, valld be! – kérte számon finoman, majd ujját a lány álla alá téve felemelte, hogy egymás szemébe nézzenek. – Biztos valami turpisságon, nagyon csendben vagy.
- Csak szokom a csendet kettőnk között, ritkán van ilyen pillanat.
Lil apró csipkelődésnek szánta, Tom-ban azonban keserű érzést keltett a megjegyzése. Nem barátjára haragudott, mindinkább magára, hisz mindig Ő kezdte a veszekedéseket.
- Ígérem, hogy mostantól jófiú leszek, ne haragudj – finoman megcirógatta hüvelykujjával az arcát, majd egy puszit nyomott homlokára. Imádta, hogy a lány kisebb volt nála, épp, hogy csak a nyakáig ért; termetéhez képest mégis akkora erő lakozott benne, amit gondolni sem mert volna.
- Nem kell, hogy jófiú legyél, csak beszéljünk meg mindent, oké?
Tom arcára egy hitetlen mosoly szaladt, amit Lil értetlenkedve fogadott.
- Miért mosolyogsz? - Lil megilletődött hangneme még nagyobb mosolyt csalt a férfi arcára.
- Arra kérsz, hogy beszéljünk meg mindent?
- Miért is ne?
- Emlékeztessek a tegnap estére?
- Az más volt.
- Más? - kérdezett vissza Tom.
- Más! - szögezte le a lány és meg is fordult volna, ha Tom nem markol csípőjébe és fordítja maga felé.
- Miért volt más?
- Tom - súgta halkan Lil, és hátralépett egyet, de a férfi utána lépett. - Akkor máshogy gondolkodtam, ennyi az egész.
- Mi változott azóta?
Egy édes pasi azt tanácsolta, legyek veled megértő és türelmes, hogy idővel teljesen megnyílj előttem.
- Egyszerűen csak gondolkoztam egy kicsit és kész. Semmire sem megyünk a veszekedéssel.
Tom hevesen megrázta a fejét és karjait a nő derekára fonta. – Ne terelj. Miért nem akartál beszélni velem tegnap este?
Lil belepirult barátja kérdésébe. Hogy tehet fel ilyen kérdést; hát nem látta, nem érezte rajta?
- Ügyes fiú vagy Te, az én válaszom nélkül is rájössz - a lány hárítani próbált, de nem járt sikerrel, hisz érezte, Tom átlát rajta.
Tekintetük egyszer csak egymás ajkára tévedt. Lil látta, ahogy Tom nagyot nyelt, majd erős, mély lélegzetet vett. Csupasz mellkasa erősen kezdett fel s alá emelkedni, a látvány talán a világ nyolcadik csodájának is beillett volna azzal a napbarnított, makulátlan bőrrel és azokkal a kiálló, szinte csókok után kiáltó kulcscsontokkal.
- Na jó, engedj el!
Ezzel kitépte magát a karjai közül, de Tom minduntalan visszatartotta és a konyhapultnak döntötte. Látta, hogy Lil tekintete egyszerre sugall dühöt, ugyanakkor fájdalmat.
- Mi baj, Lilli?!
A nő oldalra kapta a fejét. Nem fogja hangosan kimondani, ha eddig nem jött rá, akkor az már az Ő baja.
Tom nem hagyta barátja makacsságát, így - hogy egy kicsit oldja a kettejük között lévő feszültséget -, ajkait finoman az övének nyomta. Érezte, hogy Lil nem viszonozza csókját, így derekáról felcsúsztatva kezeit hajába simított.
- Ezt ne csináld, kérlek – kérte halkan, erősen szipogva és újra eltolva magától. Tom most nem lépett utána.
- Beszéljük, úgy, ahogy kérted – ajánlotta a srác, de Lil-től csak egy fejrázást kapott.
- Ez olyan dolog, amit nem lehet megmagyarázni. Ezt vagy érzed, vagy nem.
- Ez olyan dolog, amit nem lehet megmagyarázni. Ezt vagy érzed, vagy nem.
- Miről beszélsz?
Tom sejtette barátja gondolatait.
- Te nem érzed, hogy milyen hatással vagy Rám? Nem látod rajtam, hogy… - még idejében harapta el mondatának végét, nem fogja megalázni magát.
- … hogy?
- Ezt fejezd be Te magad!
Lil átvágtatva a kis előszobán a hálószobájába sietett, egyszerűen nem volt képes Tom szemébe nézni.
- Nem értelek! Egyszer megcsókolhatlak, máskor pedig ellöksz magadtól. Miért csinálod ezt?
- Hogy én miért csinálom?
A nő dühösen fújtatva ült fel az ágyán, Tom már mellette ült a dísztakarón. Látszólag Ő is dühös volt, mégis próbált hideg fejjel a dolgokhoz állni.
- Te teszel mindent bonyolulttá, egyedül Te. Nem veszed, mit is akarok, ha pedig veszed, akkor nagyon jól álcázod. És tudod, mit? – feltérdelt mellette, majd megbökte a mellkasát. – Igen is önző leszek, és nem érdekel, hogy Te hogy reagálsz majd arra, amit mondok, de nem tudom türtőztetni magam. Kívánlak Tom, és ha Te ezt eddig nem vetted észre, akkor valami nagyon nagy baj lehet veled.
A kis gúnyos mosoly, ami ajkára szaladt felbőszítette Tom-ot. Egyszer sem volt olyan nemű problémája, az pedig, hogy Lil alaptalanul és semmit sem tudva a valós miértekről neki támadt, csak még jobban felidegesítette.
- És tudod, mit mondok? Nem is kapnál már meg, nem fogom még egyszer megalázni magam azzal, hogy felajánlkozok Neked.
- Befejezted? – kiáltott fel mély, érces hangon a férfi. Lil ijedten összerezzent a hang hallatán, és mikor Tom maga alá teperte kissé meg is ijedt Tőle. Nem volt erőszakos vele, egyszerűen csak a helyzet volt nagyon heves és ijesztő. – El sem tudod képzelni, hogy mennyire kívánlak, arról pedig fogalmad sincs, hogy miért nem engedek, szóval fejezd be.
- Tom…
- Nem, most Én beszélek! – ezzel feje fölé emelte a lány karjait és finoman a párnába mélyesztette őket. Látta, hogy Lil meg van ijedve, de tudta, hogy semmi meggondolatlant nem tenne, főleg nem bántaná. – Igen is kívánlak, talán jobban, mint Te engem, és ha hiszed, ha nem, nagyon nehéz visszafogni magam.
- De nem kell, Tom.
- Lil, még Én beszélek – intette csendre, majd lejjebb eresztve testét a nő arca fölé hajolt. – Hidd el, hogy nem azért utasítalak vissza, mert kéretem magam, vagy mert nem vagy kívánatos. Te egyszerűen – itt elakadt a szava, majd tekintetével végigpásztázta az alatta fekvő testet. – csodálatos vagy, minden értelemben. Imádom, hogy Nő vagy, hogy mennyire az vagy, aminek egy nőnek kell lennie, és itt most nem csak a külsődre gondolok.
- Megszólalhatok?
Tom nem tudott mit tenni, elmosolyogta magát.
- Mond!
- Miért? Miért nem engedsz kettőnknek?
- Ez nem olyan egyszerű, nem lehet csak úgy megmagyarázni.
- Segítenék, bármiről is legyen szó!
- Tudom, hogy segítenél, Lilli – egy apró csókot adott az orrára – De ezt magam kell, hogy megoldjam. Ezen senki sem tud segíteni.
- Pénz kell? – más szituációban Tom azonnal megharagudott volna Lil-re - hogy megint az anyagi helyzetét boncolgatja -, most azonban nem volt már ereje veszekedni.
- Nagyon örülnék, ha annyival el lehetne intézni, de nem, nem pénz kell.
- Akkor, hogy segítsek? Mond meg, mert ez a tétlenség megőrjít!
- Csak adj időt, hogy leküzdjem magamban azt, amit le kell.
- Vacsoráig sikerül? – Lil halkan, mosollyal az ajkán kérdezte, de meg is rázta fejét. – Istenem, egy nimfomániás tyúknak gondolhatsz.
- Annak, igen, de a legszexibb nimfomániás tyúknak.
- Szemééétt – ütötte vállon a férfit, aki nyakába hajolva játékosan harapdálni kezdte barátja bőrét.
Birkóztak, úgy, ahogy a gyerekek szoktak, szinte már fájt a hasuk a rengeteg nevetéstől, de mindketten érezték, ez kell most nekik. Semmi beszélgetés, esetleg vitatkozás, csak az önfeledt, együtt töltött édes pillanat.
*
- Na, finomat főztünk? – Lil már a mosogatóba pakolt, mikor Tom hasát simogatva nyújtózott el az egyik széken.
- Ha éjszaka nyűgös leszek a teli hasam miatt, fent kell maradnod velem.
- Bolond – vetette még oda a lány, majd mielőtt kisétált volna a konyhából végigsimított Tom arcán. – Gyorsan letusolok, utána Te is jöhetsz.
- Oké, addig megiszok egy sört.
Lil csak biccentett, majd maga mögött hagyta a férfit.
*
Tom nem tudta elfelejteni, mit is mondott neki Lil pár órával korábban. Azzal, hogy bevallotta, kívánja, és vonzódik hozzá mindkettejük dolgát megnehezítette. Ugyan nyilvánvaló volt számára, mégis hihetetlenül felemelő érzés volt hallani; de ha eszébe jutott, mennyire is távol kellene tartani magától Lil-t azonnal összeszorult a szíve. Leginkább attól félt, hogy érzelmeket is elkezd táplálni iránta – már ha eddig nem tette. És hogy miért félt ettől? Mert tudta, hogy sosem fogja tudni megadni Neki azt, amit igazán szeretne, hogy szerelemmel szeresse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése