Tom mosollyal az ajkain hallgatta
Lil fürdőszobából kihallatszódó dúdolását. Valahogy minden félelme és aggálya
kettejükkel kapcsolatban elszállt, helyére pedig valami melengető, kellemes érzés
férkőzött.
Felállt a konyhaszékből, majd
maga után leoltva a villanyt átsétált a nappaliba. A lány már nem énekelt, helyette a hajszárító
éktelen hangja töltötte be a kis lakás falait.
- Kész is vagyok! – kiáltott ki,
majd pár pillanat múlva mosollyal az arcán lépett ki a fürdőszobából.
Felsőtestét csak egy vékony trikó, combjait pedig egy plüss rövid
nadrág fedte.
- Ugye csak szívatsz! – kérte
finoman számon, ahogy másodjára is végigtekintett rajta.
- Majd Én is ezt fogom kérdezni,
ha egy szál boxerben fogsz befeküdni mellém, úgyhogy egálban vagyunk.
Lil még kacéran rákacsintott,
majd besétált hálószobájába. Tom tudta, nehéz éjszaka áll előtte.
*
A férfi már haját törölte, mikor
tüzetesebben végignézett a fürdőszobában lévő polcokon. Kézkrém, púder,
szempillaspirál, parfüm. Nem tudta megállni, és beleszagolt a kifújt illat
felhőbe. Szinte érezte ujjbegyei alatt, ahogy végigsimít a lány illatos nyakán,
le a fülcimpjától egészen a kulcscsontjáig, amit nyelvével is végigjár. Megőrültél, haver – súgta elhűlve, majd
ismét megmosva arcát maga mögött hagyta a kis helyiséget.
Mikor benyitott a lány szobájába,
már csak egy olvasólámpa égett. Lil hátát az ágytámlának döntve olvasott egy
könyvet, majd mikor meglátta Őt rámosolygott és ölébe helyezte kezeit.
- Ugye csak szívatsz! – kiáltott
fel szinte ugyanazzal a hangsúllyal, amivel nem olyan rég Tom is tette. A férfi
csak megrázta a fejét, majd mosolygó barátjára nézett. Gyönyörű volt. – Na
gyere, bújj be, legalább addig sem látlak félmeztelenül.
- Ugye tudod, hogy megleptél? –
kérdezte immáron az ágyban, saját hátát is az ágytámlának döntve. Lil csak
kérdőn pislogott felé. – Őszintén szólva azt hittem, hogy veszekedni fogsz
velem azért, amiért… amiért még nem fekszek le veled.
- Lett volna értelme?
Tom nem tudott érdemben
válaszolni, így csak barátjához bújt, aki azonnal mellkasára döntötte a fejét. Lil-t megmosolyogtatta barátja szaporán dobogó szíve, örült, hogy nem hagyta hidegen a kettejük
között lévő testi kontaktus.
- Kérdezhetek?
- Persze.
- Mással sem feküdtél volna le,
vagy csak velem nem? – apró köröket rajzolt Tom bőrére, mire a férfi lejjebb
csúszott és felkönyökölve mellette a szemébe nézett.
- Lehet, hogy rosszul fog esni,
de mással lefeküdtem volna, de csak is azért, mert más nem érdekelt volna.
- Nem értelek – vallotta be
őszintén a lány és lehajtotta a fejét.
- Tudod, hogy még nem tudom elmondani.
- Csak próbáld meg, nem kell
mindent azonnal – Lil Tom arcára helyezte a tenyerét, mire Ő belesimulva az érintésbe lehunyta a szemét.
- Nem vagyunk közömbösek egymás
számára, ezt szerintem Te is érzed. És épp ez a baj.
- Az a baj, hogy vonzódunk
egymáshoz?
- Az a baj, hogy Te is vonzódsz hozzám.
- De hisz…
- Tudom, mit gondolsz most rólam,
de ez nem olyan egyszerű, hogy csak úgy megértsd. És hidd el, mindent, amit
csinálok érted csinálom, nem ellened, még ha néha úgy is érzed.
- Tom, összezavarsz – felelte
halkan, egyre csak homályosodó tekintettel. A férfi szíve majd megszakadt, hogy
így kellett látnia a barátját.
- Épp ezt nem akarom, hogy sírj,
főleg ne miattam.
- Mond el, hogy mi az, nem
érdekel, ha fájni fog, de utálok kételyek között lenni.
- Ígérem, hogy próbálkozni fogok.
Lil lassan megrázta a fejét és
karjait Tom nyakára kulcsolta.
- Mitől félsz? A szerelemtől?
- Lil, ne kérdezősködj, kérlek!
El fogom mondani, amint el tudom mondani – hajolt a lány ajkaihoz, de Ő oldalra
döntötte. – Sajnálom – súgta még halkan, majd
legördült volna róla, de akkor Lil hirtelen derekára fonta karjait és maga
fölött marasztalta. - Fordulj oldalra.
A nő úgy is tett, mire Ő háta
mögé fészkelve magát nyakába puszilt és átölelte hasánál fogva.
*
Tom már korán reggel felébredt,
valahogy nem hagyta aludni a tudat, hogy mellette fekszik Lil és ahelyett, hogy
Őt nézné, és kettejükön gondolkozna, csak alszik. Óvatosan felemelte a bal
karját, majd finoman végigsimított az éjszaka felé fordult lány haján. Göndör tincsei egy
pillanat alatt szemébe buktak, de Ő füle mögé tűrte és egy apró puszit adott csupasz
homlokára. Lil nyugodt mosolya az Ő arcára is mosolyt csalt, az pedig, hogy a
nő közelebb bújt hozzá és orrával finoman megbökte a mellkasát, elgyengítette.
Már kisgyerek korában is erre
vágyott, hogy egyszer - mikor majd felnő - egy olyan nő mellett ébredjen,
akinek mindent megadna, akiért bármit megtenne; azonban most, hogy elérkezett
az idő nem tudja ugyanazt érezni.
Gondolataiból Lil apró, meleg
sóhajai zökkentették ki. Lenézett a nőre, majd elmosolyogta magát, amint Ő
álmos tekintettel továbbra is csak a mellkasát simogatta. Cicásan nyújtózkodott
egyet a takaró alatt, majd karjait dereka köré fonva újfent hozzábújt.
- Reggelt!
- Neked is.
- Főzzek kávét? – érdeklődött
kedvesen Tom és Ő is átkarolta a nőt.
- Ne powerkodj, pihenj –
teremtette le mosolyogva, majd csókért hajolt, amit Tom örömmel teljesített is.
Csendesen csókolóztak, a srác ajkai
hol barátja száját, hol pedig nyakát tüntették ki figyelemmel. Lil jólesően
sóhajtozott, Tom már csak a csókjaival is képes volt teljes ködöt húzni az
agyára. Az apró remegést - ami átfutott testén
az érzés hatására – Tom is észrevette, hisz egy utolsó csókot követően
elhúzódott tőle, és feltérdelt combjai között.
- Szóval még mindig egy cukorral
és sok tejjel szereted a kávét? – kérdezte kínos mosollyal a szája sarkában,
majd lemászva az ágyról az ajtó felé sétált.
- Igen, de először a fürdőbe
menj, Kaulitz – Lil csak nevetve bökött Tom alsó nadrágja felé, aki borvörössé
vált arccal azonnal bemutatott neki. A nő csak nevetve fogadta barátja reakcióját.
*
- Mit csináljunk ma? – Tom épp
egy nagy szelet szalámis szendvicset rágva érdeklődött, mikor Lil kávét öntve
magának helyet foglalt mellette. – Már ha velem szeretnéd tölteni a napod.
- Ki mással? – kérdezett vissza.
– Tudod, hogy nagyon kevés barátom van New York-ban.
- Ha ló nincs, jó a szamár is –
csipkelődött Tom és a lány kávéjába kortyolt.
- Pontosan – csapott finoman a combjára,
majd elhúzva tőle kedvenc bögréjét Ő is belekortyolt a fekete, forró csodába. –
Amúgy szerintem menjünk ki a Central Park-ba, egy kicsit napozunk, kajálunk.
- Figyu, ugorjunk át hozzám,
hónom alá kapom a gitárt és kitelepedünk „hippiskedni” – Tom azonnal
fellelkesült barátja javaslatán, talán ezt szerette életben legjobban csinálni.
Gitározni és Lil-lel lenni.
*
Szombat lévén rengeteg ember
sétált a parkban. Voltak, kik
gyerekekkel jöttek hozva magukkal tollasütőt,
frizbit, plédet; de voltak olyanok is, akik csak kézen fogva andalogtak a kellemes
melegben. Ők egy hatalmas cseresznyefa árnyékában telepedtek le, de Tom csak azután
feküdt Lil mellé a dús fűbe, miután biztonságba helyezte a gitárját.
- Figyu, este nem biztos, hogy
nálad tudok maradni.
- Ki a szerencsés? – nevetett fel
Lil, majd hátra dőlt és kezeivel árnyékot vetett szeme köré.
- Kérlek szépen egy dohos, cigi
füsttől büdös, pár tíz négyzetméteres kis pub, ahol ha minden jól megy több,
mint 10 főnek fogok játszani. Na, féltékeny vagy? – Tom hátára fordult, majd
Lil hasára fektetve fejét kényelembe helyezte magát.
- Azt hiszem, veled megyek, még
rád mozdulnak azok a részeg pasasok.
- Ne is mond! – Tom-ot valóban
elborzasztotta a gondolat, hisz karján égnek meredtek a szőrszálak.
- Nem, komolyan mondom.
Szeretnélek látni!
- Tényleg? – megemelte magát,
majd felkönyökölt a lány mellett. – Még sosem jöttél el egy fellépésemre sem.
- Itt az ideje.
- Gyanús vagy Te nekem, Lilli!
Túl engedékeny vagy Velem kapcsolatban, hova lett a nagyszájú, „nem érdekel a másik”
barátom?
- Barátom? – Lil arca szomorú
mosolyra fakadt.
- Nem úgy értettem – Tom próbált
helyesbíteni, de Lil megrázta a fejét és megsimogatta az arcát.
- Nincs semmi baj!
- Ne legyél ilyen – kérte lehajtott fejjel a férfi, majd visszapillantott Rá. – Kiabálj velem megint,
csak ne legyél ilyen megértő. Ez így még rosszabb nekem.
- Mit érnék el vele? Úgy sem
vallanád még be.
- De legalább haragudnál Rám,
vagy nem úgy gondolnál rám, mint, ahogy eddig.
Lil szomorú mosolya keserűvé
vált. Tom nem akarja, hogy szeresse? Nem akarja, hogy törődjön vele?
- El akarsz lökni magadtól?
- Nem.
- De.
- Nem, csak védeni akarlak magamtól
– a férfi eltávolodott barátjától.
- De miért? Mit tennél ellenem,
ami miatt védened kell? Ne legyél ennyire mártír, Tom!
- Nem mártír vagyok, csak… fontos
vagy nekem, ha nem lennél az már rég kihasználnálak volna, de egy egyszerűen
nem tudom megcsinálni veled.
A nő újból érezte feltörni
készülő dühét, tudta, Bill tanácsát eddig a pillanatig bírta megfogadni.
- Ha valamikor is igazán akartál
volna, már rég megszereztél volna.
- Ne kelljen újra
bizonygatnom, hogy akarlak, csak nem merlek.
- Ez nem merés kérdése, hanem
akarásé. Akarsz engem, vagy sem?
Tom szóra nyitotta volna ajkait,
de érezte, arcából egy pillanat alatt eltűnt minden vér. Füle zúgni, szíve
pedig hevesen dobogni kezdett, ahogy tőlük nem messze egy pár és egy kisfiú
tűnt fel kezükben piknik kosarakkal, plédekkel és labdákkal.
A nő mosolygó, néhol ráncokkal tarkított arcát természetes, hosszú,
szőkés barna haja fonta keretbe. Tom-ot valahogy minden egyes mozdulata, mosolya, orra formája, szeme csillogása felzaklatta, az pedig, hogy a mellette
sétáló negyvenes éveiben járó férfit szeretettel karolta szinte feldühítette.
- Menjünk innen – alig, hogy távozásra
kérte Lil-t, már fel is pattant és nadrágját leporolva egyik kezével a gitárja
felé, másikkal pedig Lil dereka felé nyúlt.
- Mi van veled, Tom? – kiáltott
fel ijedtében a lány, a srác viselkedése egyszerre volt ijesztő és aggodalmas.
- Csak gyere, és ne kérdezd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése