11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 15. rész

Egy meleg, májusi nap volt. Tom lakásában forróság uralkodott annak ellenére is, hogy majd’ minden ablak nyitva volt egész éjszaka. Nyűgösen és arcát gyűrve fordult át a hátáról az oldalára, hogy megnézze, Lil nyugodtan alszik-e. A lány frissen mosott tincsei arca elé bukva meredeztek amiket Ő mosolyogva tűrt el, hogy a kissé nedves homlokára egy puszit adhasson. Néhány nap óta veszekedésmentes a kapcsolatuk. Nem igazán tudja, miért, milyen okból kifolyólag, mindenesetre örül, hogy nem kell szomorúnak látnia.

- Hát Te? – gondolataiból Lil rekedtes, fáradt hangja húzta vissza. Tom ránézett barátja párnacsíkos arcára, majd jót mosolyogva felkönyökölt mellette.

- Nem bírtam aludni, melegem van – felelte vigyorogva, majd felemelve testéről a vékony lepedőt befújt alá.

Lil megbabonázva nézte, ahogy Tom hasán összehúzódtak az izmok miközben valami kényelmes pihenő pózt szeretett volna felvenni. Pár pillanatig még vizslatta, majd gerincén végigsimítva finoman a hasára  nyomta. Tom nevetve kapta hátra a fejét és kérdőn nézett rá, de mikor meztelen testével ráfeküdt a testére a férfi azonnal megértett mindent, és hatalmas sóhajjal fogadta az édes terhet. 
Karjait hátra nyújtotta és ujjaival végigsimított a lány fenekén, amit Lil nem bírt „szó nélkül” hagyni, így hát picit elemelkedve, majd visszaereszkedve a hátára melleivel kezdte kényeztetni.

- Mi lenne, ha a zuhany alatt folytatnánk? – a férfi hangja azonnal ércessé vált, ahogy megérezte a testében feléledő vágyat.

Lil nem válaszolt, csak fülcimpájába harapva eltávolodott tőle, majd lassú léptekkel válla fölött hátra pillantva elindult a fürdőszoba felé. Tom azonnal felpattanva sietett barátja után; nem volt meglepődve saját testének reakcióján, azon, hogy már is tettre készen állt. 
Lil a zuhanykabinban állt, mikor belépett a fürdőszobába. Megbabonázva nézte a lány feszes, ám most kissé vékony testét, ahogy nyújtózkodva és rábazsalyogva kacéran hívogatja. Amint magukra húzták az ajtót, Tom a csempének préselte barátja testét, kinek háta a hirtelen jött hideg érzéstől teljesen megfeszült és előre nyomult. A mellkasát ingerlő kemény mellbimbók csak még jobban elvették Tom eszét, így hát egy pillanatot sem várva kapta ölébe Lil-t, hogy ismét a falnak szorítva teljesen belé temetkezzen. A lány jóleső sóhajjal fogadta Tom mozdulatát, ajkát is szinte sebesre harapta, mikor érezte megmozdulni a csípőjét, miközben ajkaival a nyakát és a melleit kényeztette. Szenvedélyesebben nem is kezdődhetett volna az az unalmas hétfő reggel.

*

Lil  Tom egyik ingében  csoszogott fején a tőle ellopott fullcap-ben. Imádta Tom minden egyes ruhadarabját, esetleg kiegészítőjét magán hordozni, hisz utána egész nap az Ő illatát érezte a bőrén.

- Tessék, a kakaós csiga! – Tom szinte futva érkezett meg a konyhába, a kért süteményt is csak lazán az asztalra dobva szolgálta fel, azonban megtorpant barátja láttán; nem is bírta ki, hogy ne csókolja meg azonnal.

- Ugye egy ilyen csók után nekem adod a legcsokisabb részt?

Tom nevetve vált el Lil-től, a kérdést hallván egyszerűen nem bírta ki kuncogás nélkül.

- Ahhoz, hogy megkapd a közepét, többet kell tenned.

- Remélem, nem várod el, hogy leszopjalak a sütidért.

- Bolond vagy – rázta meg a fejét, majd beleharapott a süteménybe – Egyébként de, úgyhogy készülj, mindjárt odaérek az evéssel.

Lil hátra vetett fejjel nevetett fel; az elmúlt napokban mintha a mennyekben érezte volna magát, szinte ijesztően idilli volt minden.

- Eléd menjek négyre? – kérdezte egyszer csak Tom.

- Ma nem kell, Billie-vel elmegyünk munka után valahova.

Tom-nak azonnal torkán akadt a falat és bár próbálta leplezni féltékenységét, mégis finoman rákérdezett.

- És hova mentek, ha szabad tudnom?

- Egy kislány ismerőse kórházban van, Őt látogatjuk meg.

- És ez miért közös program? Egyedül nem tud elmenni? – kérdezősködött továbbra is.

- Engem visz be, Én akartam látni Emma-t.

- Áh, értem – morogta halkan, majd tányérját a mosogatóba tette – Akkor nem is jössz el?

- Attól függ, hogy mikor végzünk, de szerintem ma már nem.

- Fasza – Lil látván Tom csalódottságát, furcsán melengető érzést érzett a szívében. Leugrott a konyhapultról és mellé lépve átölelte a derekát.

- Kibírod ezt az egy napot, legalább nem unsz Rám.

Tom még válaszolni szeretett volna, azonban Lil egy pici puszit nyomva a szájára elszökellt mellőle és a  nappaliba ment öltözködni.

*

- És most annyira jó minden Billie, el sem tudod képzelni. Szinte már nem is veszekszünk.

- Hány napja is tart ez?

Lil csalódottan elhúzta a száját és finoman belebokszolt barátja felkarjába.

- Három, de ez nem számít. Érzem, most már sínen vagyunk.

- Hidd el, hogy örülnék neki, ha boldog lennél, de… nem hiszek Tom-ban.

- Én viszont igen, és csak ez számítson Neked. Mikor mondtam, hogy veled leszek este és lehet, már nem megyek vissza hozzá teljesen letört volt.

- Nah szerinted miért? – Bill hangjából kihallatszódott egy kis cinizmus, de Lil most nem tudta magára venni.

- Az az egy szerencséd Billie, hogy nagyon jó kedvem van, szóval semmivel sem tudsz lehúzni! – nyújtotta rá a nyelvét, majd hirtelen megtorpant, ahogy felnézett a hatalmas fehér épületre.

Kicsit inába szállt a bátorsága, és míg eddig minden vágya az  volt, hogy megismerje Emma-t, most félt, hogy milyen érzés lesz Őt és a beteg kis társait látni.

- Nyugi, rendben lesz minden.

Bill kedvesen megérintve vállát nyitotta ki előtte az ajtót, majd hagyta, hagy lépjen be elsőnek a kissé hűvös épületbe. Lépteik hangosan visszhangoztak az üres, ámbár gyönyörű színes mesefigurákkal tarkított falak között; Lil-t már maga ez a környezet is elgyengítette. Tekintetét próbálta minél inkább a folyosó padlójára szegezni, elkerülve, hogy akár véletlenül is meglásson egy kis beteget, de mikor Bill megtorpant egy ajtó előtt, és Ő a hátába ütközött tudta, most már erősnek kell lennie.

- Egy pillanat és hozok védőruhát – ezzel magára is hagyta Bill. Szeme sarkából látta, hogy az ajtón lévő kis ablakon keresztül belát a szobába, de nem bírta még megtenni, erőt kellett gyűjtenie, bármennyire is szánalmasan érezte magát. – Tessék, itt is van! Vedd fel ezeket, a hajad is tűrd alá, azt mondta a nővér.

Lil némán tette, amit kért, majd mikor kész lett, kissé könnyes szemekkel felnézett a férfire. Ő anélkül, hogy Lil akár egy szót is szólt volna megértette az érzéseit, és átölelve vállainál lassan lenyomta a kilincset, hogy belépjenek a világos szobába.

Halk, kissé monoton zúgás lengte be a tágas szobát, de egy mélyről feltörő, örömteli sikoly azonnal elnyomott minden frusztráló érzést Lil-ben.

- Billlliieeee – kiáltott fel a kislány.

- Szia gyönyörűm – Bill azonnal az ágy mellé sietett, majd kezeibe fogva az apró kezecskéket kedvesen megcirógatta azokat.
Lil-nek már csak ez az egy pillanat is elég volt ahhoz, hogy elérzékenyüljön és arcán apró könnycseppek csorogjanak végig. Próbálta elmaszatolni azokat, de Emma rákapva a tekintetét azonnal kérdőre vonta.

- Hát Te miért sírsz? – hangja lágy és élettel teli volt. Lil csak megrázta a fejét, majd Bill mögé sétálva és vállaira téve kezeit erősen belemart.

A férfi feltekintett rá, majd Emma-ra nézett és bemutatta neki barátját.

- Ő itt Lillian, az egyik barátom. Nagyon szeretett volna már megismerkedni veled, Hercegnő, remélem nem baj, hogy elhoztam.

- Dehogy baj, Billie - rázta meg a fejét, majd ujjaival megigazította a szája előtt lévő maszkot. – Szép hajad van.

- Tessék? – Lil értetlenkedve fogadta a kislány mondatát.

- Láttam a kis ablakon keresztül, mikor még kint álltál. Nekem is olyan lesz, ha meggyógyulok.

- Persze, hogy olyan lesz – felelte ellágyulva Lil, majd egy kis energiát érezve magában Bill mellé húzott egy széket. – Majd szépen ki fogom fésülni, és virágokat is fonok bele. Jó lesz úgy?

A kislány gurgulázó nevetéssel helyeselt, majd kisujjait hirtelen a levegőbe kapva így szólt:

- Majd Te leszel a koszorús lányom.

- Hallottam ám, hogy Billie feleségül vesz.

- Már a házunkat is lerajzoltam, megnézed?

Lil némán fogadta, ahogy a kislány kezébe nyomott egy lapot, amin Ő, egy apró ház, egy kiskutya és a szőke hajú Billie volt.

- Gyönyörű lett, Emma. Billie nagyon szerencsés, hogy Te leszel a felesége.

Az eddig csendesen, kívülről szemlélődő Bill Lil-re nézett, majd oldalra döntve a fejét kedvesen rá mosolygott.

Hosszú, nevetéssel teli órákat töltöttek együtt a kórteremben. Gurgulázó nevetésük mindannyiukat feltöltötte, még az ügyeletes nővérnek is feltűnt a hangoskodásuk.  Olyan nyolc óra körül járhatott, mikor Emma-nak vacsorát hoztak és megkérték Bill-éket, most már távozzanak. Lil megígérte Emma-nak, hogy mostantól mindig be fog jönni Bill-el és örömmel fogja fogadni a rajzait, amin a kislány elmondása szerint most már Ő is helyet fog kapni.

*

- Köszönöm, hogy elhoztál Emma-hoz. Istenien éreztem magam.

- Láttam, és örülök neki – felelte Bill. Már a kórház sarkán jártak, gyalog indultak útnak. – Megmondtam, hogy rengeteg energiát ad, Én is belőle töltekezem. Viszont az éhségemet nem tudja csillapítani, úgyhogy mit szólnál, ha beülnénk valahova?

- Miért is ne? – rántotta meg a vállait Lil, majd boldogan követte Bill-t.

Egy közeli indiai étterembe tértek be, ahol rendelés után azonnal beszélgetni kezdtek. Nem ismerték még teljesen egymást – egy hónap alatt ez nem is csoda -, így hát újból kérdezz-felelek-et játszottak.

- Hopp, egy pillanat – torpant meg a mondandójában Lil, majd előhalászva rezgő mobil telefonját megnyitotta a kapott üzenetet.

„Kicsit betegnek érzem magam, nem jössz át ápolgatni?”

Lil kaján vigyorral az arcán kezdett el pötyögni; Bill sejtette, ki is az.

- Megint Tom az?

- Lebetegedett, muszáj átmennem hozzá.

Bill megelégelve, hogy Lil mindig magára hagyja, amint Tom csettint egyet, kissé hangosan a tányérra helyezte az evőeszközöket és így szólt:

- Lil, nevetséges, amit csinálsz.

- Ne, Billie ne kezdjük el megint. Bepótoljuk a vacsorát, ígérem.

- Most nem csak a vacsoráról van szó! Úgy és akkor ugrasz, ahogy Ő parancsolja.

- Talán azért, mert szeretem.

- Attól mert szerelmes vagy, még nem kellene ennyire vaknak lenned – felelt még továbbra is ércesen.

- Te is voltál szerelmes, pont Te mondtad, mennyire naiv voltál.

- Épp ezért nem akarom, hogy Neked is akkorát kelljen csalódnod, mint Nekem.

- Kedves vagy, de nem fogok csalódni benne. Ismerem Tom-ot, és ha szüksége van Rám, akkor biztos, hogy jelentek Neki valamit.

- Lehet, hogy jelentesz, de nem annyit, mint amennyit Ő Neked.

- Most ezt miért csinálod, Bill!? – csattant fel hangosabban Lil és kitolta maga alól a széket. – Te nem tudod, hogy mi van köztünk.

- Megmondjam, hogy mi van köztetek?

- Gyerünk, kíváncsian várom!

Bill egy pillanatra megtorpant a mondandójában, de mégis kimondta, amit gondolt.

- Csak szex és más semmi.

- Te bolond vagy, Billie – a nő hitetlenkedve rázta meg a fejét, még ha egy pillanatra át is futott az agyán, hogy lehet, igaza van.

- Csak nézd egy kicsit objektíven magatokat, és Te is rá fogsz jönni arra, hogy igazam van.

- Semmire sem akarok rájönni, Billie. Boldog vagyok, és csak ez számít! Most pedig ha megbocsátasz – ezzel magához kapta a táskáját és indulásra készen a bejárat felé indult. - Holnap találkozunk!

- Lil, hamarosan megint úgy is a padlóra fogsz kerülni miatta.

- Nyugodj meg, nem foglak a hülyeségeimmel traktálni.

- Nem ezért mondtam, várj…

De Lil már kilépett az étterem ajtaján és kapkodva lépteit leintett egy arra járó taxit.

Nem csak magára, de egy kicsit Billie-re is dühös volt. Sosem szerette, ha megmondták, mit hogyan tegyen; és ez most sem volt másként. Mit tud Ő arról, hogy mi van közöttük Tom-mal azt leszámítva, amit elmond neki? Hogy nem látja be, hogy Tom-nak tényleg szüksége van Rá és kell neki a törődése? Nem Ő a vak, hanem maga Billie, hogy nem veszi észre Tom érzéseit, amik ha lassan ugyan, de teljesen kiforrnak iránta... Egyszerűen érzi, és most szó sincs naivitásról.