11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 16. rész

Lil már teljesen lecsillapodott, mire elért Tom lakásához. Végiggondolt mindent a Bill-el való korábbi veszekedésükkel kapcsolatban és arra jutott, hogy örül, hogy van egy olyan barátja, aki félti, és a javát akarja; ugyanakkor még mindig nem érezte, hogy elfogult lenne Tom-mal kapcsolatban, sőt! Teljesen helyénvalónak érezte, hogy aggódik azért, akibe szerelmes és a javát akarja. Ebben nincs semmi rossz. 

Mikor felért Tom emeletére, meglepődve fogadta, hogy résnyire nyitva állt lakásának ajtaja. Nem gondolt egyből a legrosszabbra, mindenesetre meggyorsította lépteit és azonnal a nappaliba sietett. Tom-ot a kanapén nyújtózva találta egyetlen boxer-ben miközben gyűrött zsebkendőket dobált a plafon felé.

- Na kis beteg, itt a doktor néni! – foglalt helyett mellette, majd végigsimította a homlokát. – Hogy vagy? Nem fáj a fejed?

Tom ajkaira kaján vigyor húzódott.

- Lüktet valamim, de az nem a fejem.

Lil szemeit forgatva állt fel Tom mellől, majd sétált vissza az előszobába, hogy becsukja a lakás ajtót.

- Mond azt, hogy nem emiatt rángattál ide!

- Rángattalak ide? Talán megzavartam valamit? – Tom azonnal kapott az alkalmon, hogy megtudja, mi is történt az este folyamán azzal a Billie gyerekkel. A barátok szoktak érdeklődni, vagy mi a fene?!

- Igen, képzeld el, megzavartál valamit. Épp egy étteremből rohantam el hozzád, hogy „ápolgassalak”, de úgy látszik, tényleg Billie-nek volt igaza.

- Már megint mit mondott az a szerencsétlen?

- Megmondtam, hogy ne beszélj így róla. Ahhoz pedig semmi közöd, hogy mit mondott.

- Oh, így állunk? – Tom kérdőn felvonta a szemöldökét, majd felült a kanapén.

- Igen, pontosan így állunk.

- Tudni akarod, hogy mit gondolok erről az egész Lil / Billie-féle barátságról?

Lil-t érdekelte, persze, hogy érdekelte, mindenesetre nem mutatott érdeklődést Tom gondolata iránt, hisz sokkalta jobban zavarta, hogy úgy érezte, Billie-nek tényleg igaza volt.

- Ha akarod tudni, ha nem, akkor is elmondom! Szerintem rossz hatással van Rád!

- Hogy micsoda? – kínjában felnevetett, majd lerogyott az egyik puffra.

- Jól hallottad. Amióta betoppant az életünkbe, valahogy mindig Ő a feszültségforrás.

- Hogy Billie miatt veszekednénk? Neked elment az eszed.

- Látod? Most is Ő van porondon.

- De csak azért, mert ennyire hülye vagy. Billie az utolsó, aki miatt bármikor is vitáztunk. Nézz már magadba! – Lil nem bánta, hogy felemelte a hangját Tom-mal szemben, hisz idegességét csak így tudja levezetni. Túl frusztráló volt tudni, hogy lehet, jogos volt Billie felháborodása.

- Tartsunk együtt önismeretet, úgy érzem, mindkettőnkre rá férne. Mióta csak ismered, Ő lett a lelkiszemetesed, a kis barátnőd, akivel jól el lehet cseverészni a gonosz Tommy-ról. A fejemet tenném rá, hogy ellenem hangol.

- És ha így van, akkor mi van? – kérdezte könnyed hangsúllyal Lil, majd lábait feltette a kis asztalra. Látta, hogy Tom-ot majd megette a méreg, és ez tetszett Neki.

- Akkor megkeresem és szétverem a fejét – felelte egyszerűen, miközben szúrós tekintete folyamatosan vibrált.

- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, velem gyűlik meg a bajod!

- Azt hiszed, félek Tőled? – nevette ki Lil-t, aki felszívva magát talpra állt, és egyetlen szó nélkül beviharzott a fürdőszobába.

Bár egyszerű poénnak szánta, nem számított Rá, hogy Lil ennyire magára fogja venni. Oké, lehet túl lőtt a célon, hisz mi köze van neki ahhoz, hogy kivel barátkozik és kivel nem; mégis ette a pulykaméreg Billie-t illetően.

- Ne haragudj, hey!

- Menj innen!

- A saját lakásomban vagyok.

- Akkor is, menj innen az ajtó elől…

Tom tudta, hogy jobb Lil-t ilyenkor hagynia, azonban a lelkiismerete nem engedte, hogy csak úgy magára hagyja a gondolataival együtt.

Óvatosan újra bekopogott, majd pár pillanattal később lenyomta a kilincset és belépett a fürdőszobába. Lil a kád mellett ült a földön összekuporodva térdeit átölelve; akkor sem nézett fel, mikor mellé telepedett. A férfi érezte, nem kellenek szavak, hogy elmondja, sajnálja, ami történt, így hát átfogva a derekát szorosan magához húzta. A nő némán bújt ölelésébe, hogy gyerekesen ölébe mászva nyaka köré fonhassa karjait. Nem akart ismét sírni – ez a napja szinte semmi másból nem állt -, mégis nehezen bírta visszatartani a könnyeit. Annyi minden kavargott benne: Bill szavai arról, hogy Tom kihasználja; Tom gondolata, miszerint Bill teletömi a fejét a kettejük kapcsolatáról… sok volt ez most neki. Kinek higgyen? Tom-nak, akit már majd másfél éve ismer, vagy Bill-nek, akivel ugyan még csak egy hónapja találkozott, mégis hatalmas bizalmat szavazott neki? Bármennyire is megkedvelte Bill-t, úgy érezte, Tom-nak kell hinnie, hisz miért akarna neki rosszat a legjobb barátja?

- Figyelj! Szeretnék mondani neked valamit – kezdett bele Tom.

Tudta, hogy ocsmány dolog lesz, amit kérni fog barátjától, de egyszerűen nem bírta elviselni annak a másik férfinak a jelenlétét.

- Igen?

- Szerintem az lenne a legjobb, ha megszakítanád azzal a Billie-vel a kapcsolatot.

- Hogy mi csoda? – Lil ijedten és feldúltan kapta fel a fejét. Sejtette, hogy azt kellene tennie, Tom szájából kérés formájában mégis kicsit erős volt.

- Tudom, rossz beismerni, hogy akit barátodnak hiszel átver és teletömi a fejed, de sajnos ez van.

- De ilyet nem kérhetsz, Tom – szólt elvékonyodó hanggal , majd szemei elé kapta a tenyerét.

- Csak érted teszem, hogy ne kelljen csalódnod benne a későbbiekben. Azt egy pasi látja, hogy a másik milyen szándékkal közeledik egy nő felé. Az Ő szándékai pedig nem jók.

- De megmondtam neki, hogy szerelmes vagyok beléd, tudja, hogy nem lenne nálam esélye.

Lil látta, hogy Tom kellemetlenül érzi magát azután, hogy ilyen nyíltan felvállalta az érzéseit. Mert bár tudhatta, hogy szereti, ilyen direkt módon mégsem mondta ki a barátságuk ideje alatt.

- Rendben, nem fogom keresni a társaságát, ígérem! - suttogta halkan.

A férfi halálra vált arccal vette tudomásul, hogy barátja máris beleegyezve kérésébe az Ő akarata szerint cselekedett. Ennyire szerelmes lenne belé, hogy nem csak, hogy nem veszi észre, milyen szándékkal fordította ellene Billie-t -, de még szinte ellenkezés nélkül  bele is megy? Gyomorforgató volt elviselnie a hazugságát, azt, hogy Lil-t önző módon a saját kénye kedve szerint megvezette, de egyszerűen féltékeny volt Billie-re.

*

Lil másnap fáradtan és sajgó fejjel ébredt. Óvatosan fordult át a matracon, nem akarta felkelteni Tom-ot aki karját csípőjén átvetve békésen feküdt mellette. Arca nyugodt és gondtalan volt, ajkai résnyire szét voltak nyílva. Lassan fölé hajolt és egy apró csókot adott alsó ajkára miközben ujjaival végigcirógatta a nyakát.

- Hmm, hova mész? – kérdezte rekedten a férfi, ahogy lassan felébredt barátja mozgolódására.

- Indulnom kell dolgozni.

- Maradj - lehelte halkan Tom.

Annyi mindent történt velük az elmúlt hetekben, hónapokban; rengeteg veszekedésen és mocskolódáson vannak túl. Lil nem hibáztatta Tom-ot, hogy is tehetné? Hisz Ő is épp úgy vétkes volt, mint a barátja; felesleges lenne rákenni az egészet. Nem érdekelte, hogy hányszor és min vesztek össze, hisz utána annál szebb volt a békülés és a tudat, hogy Tom sem bírja nélküle. Az pedig, hogy az elmúlt éjszaka gondját viselte a Bill-el való kapcsolatát illetően csak még jobban bebizonyította számára, hogy igen is jelent neki valamit.

*

A reggeli fejfájása egy cseppet sem enyhült, még akkor sem, mikor az irodaház melletti egyik kis reggelizőben vett egy nagy szendvicset és egy pohár frissen facsart narancslevet. Tudta, hogy rosszullétét csak az idegességnek tudhatja be, ami sajnos szépen kijárt neki az elmúlt időben. A hűvös épületbe érve próbált minél hamarabb a lifthez érni, nem akart összetalálkozni a hallban Bill-el. Eldöntötte, hogy kerülni fogja – mert bár nem teljesen biztos abban, hogy tényleg átveri, esetleg rosszat akar neki -, mégsem akarja kivívni Tom haragját.

- Hé, Lil! – valahonnan Bill hangja csendült fel, majd hangos léptekkel megérkezett a háta mögé.

Nyugodtságot színlelve fordult hátra, hogy a férfire tekintsen. Látta Bill-en, hogy zavarban volt.

- Igen?!

- Kerestelek, miért nem vetted fel?! – kérdése nem tűnt tolakodónak, sőt. De Lil tudta, hogy vissza kell szorítania a vele való kedves csevegéseket, így hát megrántva vállát közömbösséget próbált arcára varázsolni.

- Tom-mal voltam.

- Eddig mindig felvetted, ha vele voltál.

- Ugye most nem akarsz számon kérni?

- Isten őrizz. Csak… aggódtam miattad. Nem akartalak megbántani az étteremben, sajnálom.

- Sajnálhatod is!

- Ezt hogy érted? – lépett be Bill is a liftbe.

- Úgy, hogy szerintem egy kicsit szüneteltetnünk kellene ezt a barátosdit.

- Hogy mi csoda?

- Jól hallottad – szűrte ki a fogai közül. – Megőrjítesz az aggodalmaddal és az intelmeiddel.

- Tudod, hogy csak a Te érdekedben csinálom – felelte halkan, miközben a lány lesütött szemeit fürkészte.

- Senki segítségére sem vagyok rászorulva.

A lift megállt, majd Lil köszönés nélkül kilépett az emeletére.

Mellkasára furcsa, tompa súly nehezedett, érezte, a feje talán még az eddigieknél is jobban lüktet, torka pedig teljesen elszűkült a visszafojtott sírástól. Így lesz a legjobb mindenkinek! – mondogatta újra és újra, miközben nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy máris hiányzik Neki Billie törődése.