Azt hiszem, beléd szerettem. Azt hiszem, beléd szerettem. Azt hiszem, beléd szerettem. Bill mondata mint valami visszhang, egy rémálom visszhangja úgy csengett fel újra s újra Lil fülében. Érezte, már olyan régóta sejtette, hogy a férfi törődése néha napján túl mutatott egy átlagos barátságon; mégsem gondolta, egyszerűen nem akarta elhinni, hogy többet érezne iránta.
Bill csak mereven bámult az arcába, miközben szája sarkában ugyanaz a mosoly bujkált, mint vallomása előtt. Végtelennek tűnő pillanatig Ő sem szólalt meg, de mikor a lány újra megszólította, csak megrázta a fejét.
- Sajnálom.
Lil hatalmas sóhaj közepette rogyott le az egyik kanapéra. Arcát szorosan eltakarta tenyereivel, nem akarta, hogy Bill akár egy pillanatig is lássa, mennyire megviselte a vallomása. Kiborult, még ha nem is tűnt hisztisnek, zokogott, még ha nem is hullott a könnye. Befelé ordított és befelé sírt. Miért most és egyáltalán, miért Vele történik ilyesmi? Miért lépett be Bill az életébe, miért kezdett el érzelmeket táplálni iránta? Miért nehezíti meg a helyzetét azzal, hogy bevallotta, szereti Őt? Igen, miért teszi még ennek is ki most? Hát nem tudja, hogy min megy keresztül?
- Ezt most miért mondtad el? - szólt összeszorított ajkakkal.
Érezte, ahogy a kanapé megsüllyedt mellette, majd Bill finoman keze után nyúlva megcirógatta a bőrét.
- Hidd el, hogy sajnálom, nem akartam ezt is Rád zúdítani. De... de nem bírtam elviselni, hogy Tom így bánik Veled.
- Persze, hogy nem, csak... - Bill elharapva a mondat végét a térdeire támaszkodott. Érezte, hogy a lány körül vibrált a levegő, lélegzetvétele hangosan zakatolt és ha jól látta, még a keze is remegett. Nem vallhatta be, hogy örülne Neki, ha Tom-mal semmi sem jön össze és helyette Őt választaná. Ennyire nem önző és érzéketlen. - Nem tudom Lil, csak kicsúszott.
- Nem kérdezhetsz ilyet Tőlem - szinte fennhangon kérte ki magának.
- Azt hiszem, ha a helyemben lennél Téged is érdekelne. De tudod mit? - Lil Bill felé fordult, majd felállva a táskája után nyúlt. - Ezt most nem bírom végighallgatni, sajnálom - emelte fel megadóan a kezeit, majd a kijárat felé indult.
Bill utána nyúlt volna, de Ő elhúzva karját kisétált az előszobába.
*
Tom torkán már a harmadik üveg sör is lefolyt nyugtatásképp, testét azonban még mindig csak düh és feszültség uralta. Mindenkire dühös volt; Bill-re, Lil-re, de legfőképp magára. Hogy teheti ki egy ilyen tortúrának a legjobb barátját? Hogy nézheti végig, hogy napról napra, percről percre egyre többet idegeskedik miatta, miattuk? Hogy lehet annyira önző dög - úgy, ahogy Ő is mondta -, hogy félve a döntéshelyzettől inkább a homokba dugja a fejét és mintha Lil-nek is megfelelne ennyi boldogan éli az életét? Egyáltalán, meddig akarja még húzni, mi több, lenne-e értelme bármit is tovább húzni? Ha eddig nem bírta, pontosabban szólva nem merte elkötelezni magát, akkor ez néhány hét elteltével sem fog megváltozni. Sőt! Minél tovább hagyja, hogy feleméssze kettejüket ez az egész, annál fájdalmasabb lesz a végkimenetel.
Mindig is azt akarta, hogy Lil boldog legyen. Vagy mellette, vagy egy másik férfi mellett. Igen, volt idő, mikor azt hitte, túl tudja magát tenni az anyja által ért sérelmeken, de valahogy újra és újra visszanövesztette a páncélját. Ezt tekintve mi mást tehetne, minthogy a javát akarja akár egy másik férfi mellett is? Kedveli és szereti, ezért szeretné hát, ha boldog lenne, ha végre ugyanolyan mosoly bujkálna az ajkain, mint egykoron, mikor még friss volt a barátságuk. Igen, azt akarja, hogy a nevetéstől sírjon, attól, hogy felhőtlenül boldog, mert valaki szereti Őt. Szerelemmel szereti.
*
Lil botladozva tette meg az utolsó lépéseket lakásáig. Testébe csontig hatoló fájdalom költözött, fájt mindene, és most nem csak lelkileg. Mintha minden ereje elszállt volna, úgy dőlt el a kanapéján. Szemei szárazan pislogtak a plafonra, ahol az utcáról beszűrődő fények furcsa alakzatokat festettek a mennyezetre. Érezte, ez nap Bill vallomásával mindent megváltoztatott kettejük között. Már nem lesz felhőtlen a viszonyuk, már nem ölelheti meg Őt úgy, mint rég; minden más lesz. Hogy tehetne akár egy lépést felé is, mikor tudja, a férfi mást látna mögé?
Hitetlenül felnyögve konstatálta, hányszor is volt hozzá túl közvetlen, hányszor is érintette meg úgy, hogy neki szenvedés volt érezni mindezt. Egy idiótának érezte magát, egy címeres ökörnek, aki ugyan sejtette az érzelmeit mégis szőnyeg alá söpörte. Mennyire szörnyű lehetett számára, mikor a Tom-mal való kapcsolatáról beszélt, arról, mennyire is szereti és akarja. Non-szensz ez az egész.
Hogy egy kicsit elterelje a gondolatait, fürdővizet engedett és megmártózott a meleg habokban. Sajgó teste és lüktető feje csak órák múltán enyhült, akkor is talán csak azért, mert azt a kis ételt is kihányta, amit még reggel sikerült magába diktálnia.
*
Mindig is azt akarta, hogy Lil boldog legyen. Vagy mellette, vagy egy másik férfi mellett. Igen, volt idő, mikor azt hitte, túl tudja magát tenni az anyja által ért sérelmeken, de valahogy újra és újra visszanövesztette a páncélját. Ezt tekintve mi mást tehetne, minthogy a javát akarja akár egy másik férfi mellett is? Kedveli és szereti, ezért szeretné hát, ha boldog lenne, ha végre ugyanolyan mosoly bujkálna az ajkain, mint egykoron, mikor még friss volt a barátságuk. Igen, azt akarja, hogy a nevetéstől sírjon, attól, hogy felhőtlenül boldog, mert valaki szereti Őt. Szerelemmel szereti.*
Lil botladozva tette meg az utolsó lépéseket lakásáig. Testébe csontig hatoló fájdalom költözött, fájt mindene, és most nem csak lelkileg. Mintha minden ereje elszállt volna, úgy dőlt el a kanapéján. Szemei szárazan pislogtak a plafonra, ahol az utcáról beszűrődő fények furcsa alakzatokat festettek a mennyezetre. Érezte, ez nap Bill vallomásával mindent megváltoztatott kettejük között. Már nem lesz felhőtlen a viszonyuk, már nem ölelheti meg Őt úgy, mint rég; minden más lesz. Hogy tehetne akár egy lépést felé is, mikor tudja, a férfi mást látna mögé?
Hitetlenül felnyögve konstatálta, hányszor is volt hozzá túl közvetlen, hányszor is érintette meg úgy, hogy neki szenvedés volt érezni mindezt. Egy idiótának érezte magát, egy címeres ökörnek, aki ugyan sejtette az érzelmeit mégis szőnyeg alá söpörte. Mennyire szörnyű lehetett számára, mikor a Tom-mal való kapcsolatáról beszélt, arról, mennyire is szereti és akarja. Non-szensz ez az egész.Hogy egy kicsit elterelje a gondolatait, fürdővizet engedett és megmártózott a meleg habokban. Sajgó teste és lüktető feje csak órák múltán enyhült, akkor is talán csak azért, mert azt a kis ételt is kihányta, amit még reggel sikerült magába diktálnia.
Másnap ismét gyengén, és elesetten ébredt. Konyhába botorkálva bevetett egy szem aszpirint, majd kezébe fogva mobilját felhívta a céget, és egy szabadnapot kért magának; érezte, nem sok hasznát vennék a munkahelyén. Szomorúan látta, hogy egyetlen üzenet vagy hívás sem fogadta Bill-től, esetleg Tom-tól. Bill esetében tudta, hogy hagyja, hagy ülepedjen le minden, amit mondott, azért nem keresi; Tom-ot tekintve viszont csalódottan fogadta, hogy az ilyenkor már bocsánatot kérő barátja most nem adott életjelet magáról. Ennyire megbántotta volna? Nem, ismeri annyira, hogy tudja, igen is van önkritikája és ad a számára fontos emberek véleményére. Ő pedig fontos neki, vagy mi a fene...
Este hat óra körül lehetett már, mikor egy újabb könyvet magához véve jólesően elnyújtózott az ágyban. A kezdeti álmosságát most felváltotta egy kisebb láz, amit pár hűtő borogatással próbált enyhíteni. Épp egy törölközőt nedvesített meg újra, mikor megszólalt a csengő. Egy pillanatra összerezzent, de megindult a bejárati ajtó felé. Sejtette, hogy a két férfi közül valamelyik látogathatta meg, őszintén szólva azonban nem tudta eldönteni, melyiküknek is örült volna jobban.
- Szia Bill! - üdvözölte a szőke hajú férfit, aki kezében fogva egy kis tasakot félénken biccentett.
Lil látta, hogy barátja kellemetlenül érzi magát a jelenlétében, ezért hát hogy megkönnyítse a dolgát, kedvesen beljebb invitálta.
- Nem zavarlak? - érdeklődött, majd az asztalra helyezte a csomagot. Lil csak megrázta a fejét, majd hellyel kínálta. - Sápadtnak tűnsz.
- Egész nap ilyen voltam.
- Orvosnál voltál?
- Nem hiszek bennük... - felelte, azonban mikor egy rosszalló pillantást kapott Bill-től elmosolyodott. - Ha komolyabbra fordul, majd elmegyek.
- De milyen tüneteid voltak? - kérdezősködött tovább a férfi.
- Egy kis láz, gyengeség, hányás, csak a szokásos.
- Ettél ma már? Mert hoztam neked vacsorát.
Lil elmosolyodott a kedves gesztuson, majd belelesve a tasakba kiemelte a műanyag dobozt.
- Kedves vagy, de nem vagyok éhes.
Bill bólintott, majd némán követve a lányt kikísérte a konyhába. Ottléte alatt csak most eszmélt Rá, hogy a lány egy rövidnadrágban és trikóban állt előtte. Melltartó nélkül.
- Kérsz valamit inni?
- Nem, köszönöm. Nem is akarlak zavarni, csak azért jöttem, hogy... - elkapva a tekintetét a lány arcáról némán kibámult a parkra nyíló ablakon. - Csak azt szeretném, ha tudnád, nem fogom Rád erőltetni az érzéseimet. Kezelj úgy, mint addig, míg nem tudtad az igazságot; emiatt ne érezd magad rosszul. Tudom kezelni a helyzetet.
- De Bill... ez, ez így nem jó Neked. Tudom.
- Emlékszel mit mondtam még a legelső találkozásunkkor a liftben? Hogy ne hidd azt, hogy minden úgy történik, ahogy azt Te hiszed. Ezt nem bántásból mondtam akkor sem és most sem.
- Tudom, de átérzem, milyen, ha nem viszonozzák az ember érzéseit. Nem akarlak Téged is kitenni annak, amit Nekem is át kell élnem.
- Mint mondtam, tudom kezelni, jó? - kedvesen oldalra hajtotta a fejét, és hüvelykujjával megcirógatta az állkapcsát. - Hidd el, ha nem tudnék boldogulni ezzel a helyzettel, akkor nem lennék itt, hogy arra kérjelek, felejts el mindent, amit mondtam.
- Nem lehetsz ennyire tökéletes!? - sóhajtott fel reménytelenül Lil és önkéntelenül - úgy ahogy eddig mindig is tette -, Bill karjaiba bújt.
A férfi állát fejére helyezve ölelte a nőt, kinek szorítása egyre erősebb lett az idő múlásával.
- Hé, nincs semmi baj! - csitítgatta, mikor a lány szipogása felerősödött a mellkasánál. Finoman tincsei közé túrt és úgy masszírozta a fejbőrét.
- Utálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam.
- Ne okold magad, felesleges. Majd az idő eldönti, Mi is lesz velünk, veletek.
- Kiakadok attól, hogy ennyire bölcs vagy mindig - könnyektől áztatott arccal nevetett fel, majd hajolt el Bill mellkasától.
A férfi csak egy szédítő mosollyal reagált Lil bókjára, majd homlokához hajolva egy pici puszit adott Rá. A nő egy pillanatra vonakodva fogadta a gesztust, amit maga Bill is észrevett.
- Szólj nyugodtan, ha ez is sok.
- Nem, egyáltalán nem - szabadkozott azonnal, majd visszabújt a karjaiba.- Nagyon örülök, hogy itt vagy Velem.
- Örülök, hogy engeded, hogy itt legyek. Most pedig néhány falatot akkor is megeszel, ha nem vagy éhes. Ne sérts meg azzal, hogy meg sem kóstolod, amit főztem!
- Na ha Te főzted, akkor nem hagyom ki - szólt kedvesen a lány és egy villát elvéve a szárítóról belekóstolt az ételbe.
- Az utóbbi időben fogytál egy kicsit, nem? - érdeklődött közben Bill. A lány combjai vékonyabbak voltak, mint pár hónapja, a hasa is beesettebb volt.
- Fogytam, az igaz, de jól érzem magam. Biztos csak ez a huzavona készít ki.
- Az esetleg nem lehet, hogy...?
- Hogy?
- Bár akkor nem fogynál, hagyjuk is.
- Arra gondolsz, hogy terhes lennék?
- Igen.
- Mindig védekezünk, meg nem is olyan rég jött meg, úgyhogy emiatt nem kell aggódnunk. De más miatt se fájjon a fejed, elkapott valami és kész.
Bill csak bólintott, majd némán figyelte, ahogy lány apró falatokat a villájára emelve lassan megeszi a neki hozott rakott zöldséget. Többször is a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, jelentkezett-e azóta Tom, mégsem akarta, hogy esetleg újból felzaklassa magát.
- Na min töröd azt az okos kis fejed? - kuncogott a nő, majd elmosva az edényt gyorsan megtörölte.
- Nem akartam felhozni, hazudni pedig nem akarok, de mi a helyzet Tom-mal? Jelentkezett tegnap óta?
Bill látta, hogy Lil arcára szomorú mosoly költözött.
Este hat óra körül lehetett már, mikor egy újabb könyvet magához véve jólesően elnyújtózott az ágyban. A kezdeti álmosságát most felváltotta egy kisebb láz, amit pár hűtő borogatással próbált enyhíteni. Épp egy törölközőt nedvesített meg újra, mikor megszólalt a csengő. Egy pillanatra összerezzent, de megindult a bejárati ajtó felé. Sejtette, hogy a két férfi közül valamelyik látogathatta meg, őszintén szólva azonban nem tudta eldönteni, melyiküknek is örült volna jobban.
- Szia Bill! - üdvözölte a szőke hajú férfit, aki kezében fogva egy kis tasakot félénken biccentett.
Lil látta, hogy barátja kellemetlenül érzi magát a jelenlétében, ezért hát hogy megkönnyítse a dolgát, kedvesen beljebb invitálta.
- Nem zavarlak? - érdeklődött, majd az asztalra helyezte a csomagot. Lil csak megrázta a fejét, majd hellyel kínálta. - Sápadtnak tűnsz.- Egész nap ilyen voltam.
- Orvosnál voltál?
- Nem hiszek bennük... - felelte, azonban mikor egy rosszalló pillantást kapott Bill-től elmosolyodott. - Ha komolyabbra fordul, majd elmegyek.
- De milyen tüneteid voltak? - kérdezősködött tovább a férfi.
- Egy kis láz, gyengeség, hányás, csak a szokásos.
- Ettél ma már? Mert hoztam neked vacsorát.
Lil elmosolyodott a kedves gesztuson, majd belelesve a tasakba kiemelte a műanyag dobozt.
- Kedves vagy, de nem vagyok éhes.
Bill bólintott, majd némán követve a lányt kikísérte a konyhába. Ottléte alatt csak most eszmélt Rá, hogy a lány egy rövidnadrágban és trikóban állt előtte. Melltartó nélkül.
- Kérsz valamit inni?
- Nem, köszönöm. Nem is akarlak zavarni, csak azért jöttem, hogy... - elkapva a tekintetét a lány arcáról némán kibámult a parkra nyíló ablakon. - Csak azt szeretném, ha tudnád, nem fogom Rád erőltetni az érzéseimet. Kezelj úgy, mint addig, míg nem tudtad az igazságot; emiatt ne érezd magad rosszul. Tudom kezelni a helyzetet.
- De Bill... ez, ez így nem jó Neked. Tudom.
- Emlékszel mit mondtam még a legelső találkozásunkkor a liftben? Hogy ne hidd azt, hogy minden úgy történik, ahogy azt Te hiszed. Ezt nem bántásból mondtam akkor sem és most sem.
- Tudom, de átérzem, milyen, ha nem viszonozzák az ember érzéseit. Nem akarlak Téged is kitenni annak, amit Nekem is át kell élnem.
- Mint mondtam, tudom kezelni, jó? - kedvesen oldalra hajtotta a fejét, és hüvelykujjával megcirógatta az állkapcsát. - Hidd el, ha nem tudnék boldogulni ezzel a helyzettel, akkor nem lennék itt, hogy arra kérjelek, felejts el mindent, amit mondtam.
- Nem lehetsz ennyire tökéletes!? - sóhajtott fel reménytelenül Lil és önkéntelenül - úgy ahogy eddig mindig is tette -, Bill karjaiba bújt.
A férfi állát fejére helyezve ölelte a nőt, kinek szorítása egyre erősebb lett az idő múlásával.
- Hé, nincs semmi baj! - csitítgatta, mikor a lány szipogása felerősödött a mellkasánál. Finoman tincsei közé túrt és úgy masszírozta a fejbőrét.
- Utálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam.
- Ne okold magad, felesleges. Majd az idő eldönti, Mi is lesz velünk, veletek.
- Kiakadok attól, hogy ennyire bölcs vagy mindig - könnyektől áztatott arccal nevetett fel, majd hajolt el Bill mellkasától. A férfi csak egy szédítő mosollyal reagált Lil bókjára, majd homlokához hajolva egy pici puszit adott Rá. A nő egy pillanatra vonakodva fogadta a gesztust, amit maga Bill is észrevett.
- Szólj nyugodtan, ha ez is sok.
- Nem, egyáltalán nem - szabadkozott azonnal, majd visszabújt a karjaiba.- Nagyon örülök, hogy itt vagy Velem.
- Örülök, hogy engeded, hogy itt legyek. Most pedig néhány falatot akkor is megeszel, ha nem vagy éhes. Ne sérts meg azzal, hogy meg sem kóstolod, amit főztem!
- Na ha Te főzted, akkor nem hagyom ki - szólt kedvesen a lány és egy villát elvéve a szárítóról belekóstolt az ételbe.
- Az utóbbi időben fogytál egy kicsit, nem? - érdeklődött közben Bill. A lány combjai vékonyabbak voltak, mint pár hónapja, a hasa is beesettebb volt.
- Fogytam, az igaz, de jól érzem magam. Biztos csak ez a huzavona készít ki.
- Az esetleg nem lehet, hogy...?
- Hogy?
- Bár akkor nem fogynál, hagyjuk is.
- Arra gondolsz, hogy terhes lennék?
- Igen.
- Mindig védekezünk, meg nem is olyan rég jött meg, úgyhogy emiatt nem kell aggódnunk. De más miatt se fájjon a fejed, elkapott valami és kész.
Bill csak bólintott, majd némán figyelte, ahogy lány apró falatokat a villájára emelve lassan megeszi a neki hozott rakott zöldséget. Többször is a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, jelentkezett-e azóta Tom, mégsem akarta, hogy esetleg újból felzaklassa magát.
- Na min töröd azt az okos kis fejed? - kuncogott a nő, majd elmosva az edényt gyorsan megtörölte.
- Nem akartam felhozni, hazudni pedig nem akarok, de mi a helyzet Tom-mal? Jelentkezett tegnap óta?
Bill látta, hogy Lil arcára szomorú mosoly költözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése