2012. november 28., szerda

7 Tage / 7 Days - 9 - I can tell there's something goin' on...


(If you knew my story word for word, had all of my history, would you go along with someone like me?)

(I'm really missing it in so many ways, I anticipate, us making out)

KEDD REGGEL

Ijedten felriadtam.
 
„Bill.” Ráztam meg. „Bill”

„Hmmm… mi az? Mi a baj?” Eltakarta a szemeit, ahogy magához tért.


„Bill.” Fogtam meg a kezét. „Úgy értetted?”


„Úgy értettem-e?”


„Tényleg úgy értetted, hogy menjek veletek Hamburg-ba?”

Gyorsan felült, a fejét be is ütötte az ágytámlába. „Ow! Micsoda? Igen!”


”Oké.”


”Oké?”


„Oké. Elfogok. Vasárnapig veled maradok. És utána… hát, nem érdekes mi lesz utána.”


„Oh! Oh!” Kiugrott az ágyból, majd keresztül szaladt a szobán, hogy nadrágzsebében mobilja után kutakodhasson.


„Fel kell hívnom Tom-ot! És úgy gondolom, Jost is! Hol fogsz maradni? Szerintem velem is maradhatsz az apartmanban. Lesz elég ruhád? Mit fogsz mondani a főnöködnek? Beszélni fogok vele. Nem, Jost fog beszélni vele! Oh! Oh!”


„Bill.”

„Igen?”

„Nem is csókolsz meg?”
--
Az első dolog, hogy a munkáltatómnak küldök e-mailt egy hihető magyarázattal arról, miért is változtak meg hirtelen a terveim. Utána foglalok egy helyet ugyanarra a járatra Hamburg-ba, mint a banda is. Remélem, lesz még munkám, mikor visszajövök, hisz az utolsó pillanatban való foglalásom két heti fizetésembe került.


Bill már lenyugodott, és most a fürdőben boldogan pancsolva énekel valami felismerhetetlen dalt.
 
Bemegyek hozzá és leülök a kád szélére. Felnéz Rám, a szemei csillognak.

"Úgy hiszem, hogy egyezséget kell kötnünk.” Söpörtem el egy kis habot az arcáról.

 
„Oké!”

„Idősebb vagyok, mint Te.”


„Tudom! Du-uh.”


„Ez csak egy kis szórakozás.”


„Igen, csak szórakozás!” 
"És vasárnap haza megyek.”

„Oké – vasárnap!”


„És nem kellene nagyon… ragaszkodnunk egymáshoz.”

"Nem. Nem szabad ragaszkodnunk.”


"Nem vagyok a barátnőd.”

„Nem vagy a barátnőm.” Összeráncolta a homlokát. „Akkor mi vagy?”


„A szeretőd?”


„Igen! A szeretőm!”


Elmondtam, hogy egy hotelben fogok megszállni, és jobb lenne a bandától külön utazni. A rajongók tegnap éjszaka ráébresztettek arra, hogy nem tudnám kezelni azt a figyelmet, ami esetleg az utamba kerülne. Csalódott lett, de egyetértett abban, hogy valószínűleg jó ötlet.
--
KEDD REGGEL


A bőröndömbe hajolva próbáltam mindent beletömni. Bill rácsapott a fenekemre.


“Hé!”


"Lejössz reggelizni?” Végigfutatta az ujját az övem belsején.
 
„Egy perc.”


„Éhes vagy?”


„Igen. Egy perc.”


„Mert van valami, amit megehetsz.”

„Bill, egy perc…”


Felhúzott, körbeforgatott és megajándékozott egy vidám mosollyal. „Itt.” Mutatott rá.


Lenéztem és a
már előzékenyen alsónadrágjából kiszabadított erekciója üdvözölt.
 
Térdre is ereszkedtem.
--
KEDD REGGEL - REGGELI


Lementünk reggelizni.


„Ülj csak le, mindent hozok. Tudom, hogy mit szeretsz reggel.”

 
A TH csapattal ültem együtt. Natalie egy kicsit hűvös volt, de Jost és a többiek kedvesnek tűntek jót nevetve Bill viselkedésén. Egy tálcával tért vissza.

 
„Gyümölcslé… gyümölcs… joghurt… és…”


Elém tett egy tányért. Egy kolbász volt rajta egyik végén egy kis majonézzel. Annyira jól elszórakozott a kis viccén, hogy zihálni kezdett a nevetéstől.


Elpirultam és megrúgtam az asztal alatt. „Nagyon vicces.”
--
KEDD REGGEL


„Tessék, ez a tiéd.” Egy ajándékot nyújtottam át neki.


„Nekem? Mi ez?”


"Nem tudom. Mi ez?”

Zavartan Rám nézett.


„Nyisd ki, Te buta.”
 

Izgatottan kicsomagolta a csomagolópapírból. Egy kemény kötéses notesz volt benne fekete bőrborítással, illetve dombornyomásos mintaként egy szív motívummal az elején.

"Ez gyönyörű. De miért…?”


„Tegnap vettem. Nem gondoltam, hogy látlak még a mai nap után, így…”


„De látni fogsz engem.” Mosolygott boldogan. „Újra és újra. Köszönöm, ez tökéletes.”


Finoman csókolt, utána egy kicsit erősebben. Elkerülhetetlen volt, hogy hamarosan ne mélyüljünk el egymásban, és a kezeink barangoljanak, de mielőtt elragadtatnánk magunkat egy kopogást hallunk az ajtón, ezzel is jelezve, hogy az autók, amik a reptérre visznek készen állnak.
--
Becsekkoltam és az ülések közötti folyosót vettem irányba. Ahogy  keresztül sétáltam a repülőn, Bill kinyúlt a kezével és megérintette az enyémet, ahogy elhaladtam mellette. Helyet foglaltam és figyelni kezdtem Őt. Néhány sorral mögötte, az ellenkező oldalon ültem. A haját ma nagyra csinálta, viccesen túllógott a fejtámaszon.


Feláll, majd kutakodva a feje fölött lévő tartóban felvillantja az egész kabinnak a csillagát. Egy pillanatra összenézünk, majd újra leül. Az ágyékán van a notesz, és ahogy felszállunk vadul körmölni kezd bele. Valójában úgy tűnik, hogy az egész repülő utat végigírja.
--
KEDD DÉLUTÁN


Nem törődve az elővigyázatossággal, a pénzzel meg főleg nem; a város egyik legdrágább hoteljébe jelentkezek be.


Bill hív. „Szia, merre vagy?”


Elmondtam Neki.


„Nagyszerű. Húsz percen belül ott leszek.


< click >
--
„Hallo.”

„Bill! Hé! Honnan tudtad, hogy melyik szoba az?”

„Szerencsés találat.”


„Ne, tényleg, honnan?”


„A srác a recepción nem tudott ellenállni nekem.” Vigyorgott.


Lenéztem a hatalmas sporttáskára, ami vele volt. „Úgy tervezed, hogy itt maradsz?”

Az ágy felé húzott. „Nem probléma, ugye?”


„Nem. Egyáltalán nem probléma.”

Feltolta a felsőm és alá futtatta a kezét, ezzel is libabőrt kiváltva belőlem. „Olyan rég óta nem érintettelek meg.”


Felnevettem. „Micsoda, néhány órája?”

 
„Hmmm, ősidők óta. Be kellene hoznunk az elvesztegetett időt.” Az ágyra lökött közre fogva engem illetve az ágyra szegezve vállaim.

„Mit szólnál egy kis csókolózáshoz?”


Hosszan csókolózunk, miközben kezeink nyugodtan  körbe barangolnak, tapogatnak. Végül levegőért kapunk.


Komolyan Rám néz. „Szerintem ennyi elég is a csókolózásból.”


Csalódott voltam. „Miért?”

„Mert úgy gondolom, hogy fel fog robbanni a farkam.”


„Hát akkor…” Levettem a felsőm, letoltam a nadrágom és neki támaszkodtam a párnáknak. „… akkor jobb lenne, ha hagynád, hogy felrobbanjon. Raj…tam.”
 
A hasamon keresztül lecsúsztattam a kezem és a lábaim között lévő selymes anyagot kezdtem cirógatni. Bill felnyögött, majd feltérdelt előttem. Kikapcsolta a nadrágját és kiszabadította a férfiasságát a passzos alsó nadrágjából. Beleegyezően morogtam, és fel-le kezdte mozgatni a kezét. Nem tudtam levenni a tekintetem arról, ahogy a farka egyre nagyobb és keményebb lett. Ő a kezemre koncentrált; játszottam vele, ahogy az ujjamat végigfuttattam a bugyim szegélyén, de nem bújtattam be, esetleg hagytam, hogy akár egy futópillantást is vessen Rám. A keze egyre gyorsabban mozgott.

Szélesre tártam a lábaim. „Gyere közelebb.”


Úgy tett, ahogy kértem.


Láttam, hogy csillog farkának a csúcsa. „Élvezz Rám, Bill.”


A szemei kitágultak.


„Élvezz Rám Bill, látni akarom, ahogy rám lövelled az élvezeted.”


Előre lökte a csípőjét és összeszorította a szemeit. „Oh, basszus, Jézus, basszus.” Mielőtt az élvezete rajtam kötött volna ki még húzott egy utolsót a farkán. És újra.


Rám zuhant, miközben újra és újra megcsókolta az arcom.


Majd valami szokatlant tett.


Lenyalta a saját élvezetét a nyakamról.


Annyira felizgatott, hogy azonnal mini orgazmusom lett.

„Ohh... Bill…”

„Hmmm… mi baj?”


„Semmi. Abszolút semmi.”
--
KEDD DÉLUTÁN


Bill épp a cuccait aggatja a gardróbba. „Hol vannak a dolgaid?”


„Még a bőröndben.”


Csettintett egyet a nyelvével. „Szeretnéd, hogy kipakoljak Neked?”


„Hé, hűtsd le magad.” A kanapéra feküdtem és néztem, ahogy a bőröndömet ráncigálja.


„Akkora bőröndöd van, mint aki nem is néhány éjszakát marad távol."


„Sose tudom eldönteni, hogy mit hozzak magammal. Így mindent elhozok.”


„Hát Te nem viccelsz. Ooph.” Az egyik oldalra húzta, majd hozzálátott ügyesen kipakolni mindent.


Felnyitottam egy üveg sört. „Kérsz egyet?”


Újból csettintett a nyelvével. „Nincs ehhez még túl korán?”


"Figyelj, kölyök…” Nagyot kortyoltam. „Én…” Egy nőies böffentés. „NYARALOK.”


„Ez minden fürdőszobai és smink cuccod?” Tartott fel egy kis táskát.


„Igen, az. És az a tiéd?” Mutattam rá egy hatalmas táskára, ami a másik kezében volt.
 
Dacos lett. „Sok terméket igényel, hogy fennt tartsam ezt, tudod.”

Elnevettem magam, ahogy megvédte magát. „Szerintem is.” Lehúztam magamhoz és egy hosszú csókot váltottunk. Egy pillanatra komollyá váltam és megcirógattam az arcát. „Nincs rá szükséged. Egyikre sincs szükséged.”


Boldogan mosolyogva tűnt el a fürdőszobában a pipereholminkkal, hallottam, ahogy óvatosan mindent el is rendezett az üveg polcokon.


< bzzz >


< bzzz >


„Bill! Bill, csörög a mobilod.”


„Hát akkor vedd fel.”


„Oh. Oké.” Felvettem. „Hallo? Err… ez Bill telefonja.”


„Hallo? Bill?” Egy női hang. Lágy és kedves.


„Tartaná egy kicsit? Ide hívom.” A telefonhoz tettem a kezem és kikiabáltam neki. „Bill!”


„Ki az?”


„Nem tudom.” Tettem vissza a fülemhez. „Elnézést, ki az?”


„A mamája.”
 
Úgy eldobtam a telefont, mintha tűz lett volna.

„Basszus! A fenébe!”


Lehasaltam a földre és előkerítettem a dívány alól a telefont.
 

„Hallo? Itt van még?”

„Igen?”


„Sajnálom. Adom is.”

Beszaladtam a fürdőszobába és odanyomtam neki a telefont. 


„Gyorsan!”

„Ki az?”


Elsápadtam. „Az ANYUKÁD.”


Felnevetett és elvette tőlem a telefont. Megragadta a kezem, hogy megállítson, mielőtt elmenekültem volna.


„Hallo!”

< “ “ >


„Egy lány, akivel találkoztam.”


A derekamra fonta a karját és magához húzott, miközben beszélt.


< “ “ >


„Igen, egy igazi lány!”
 

< “ “ >
 

„Néhány napra velem marad.”

< “ “ >


„Várj egy percet, beszéltél Tom-mal?”


< “ “ >


„Gondoltam…”


< “ “ >


„Mi mondott?”


< “ “ >


„Tényleg?”


< “ “ >


„Pontosan.”


< “ “ >


Rám mosolygott.


„Talán.”


< “ “ >
„Oké. Szia. Én is szeretlek.”


Rá bámultam. „Mi volt ez az egész?”


"Ne legyél olyan kíváncsi.” Visszahúzott a hálóba, majd lenyomott a díványra. „Most szépen megiszod az italod és utána elmegyünk szórakozni.”


„Nem tudunk itt maradni?”


„Tom hamarosan értünk jön a többiekkel, hogy felvegyenek bennünket.”


Leült mellém. „Szóval ha valami könnyed játékra gondoltál, akkor annak várnia kell, amíg visszaérünk.”


„Könnyed játék?”


„Könnyed játék.”


A kávézó asztalra helyeztem a lábam. Befejeztem a söröm, majd letettem az üveget.


„Szóval… ha például meg akarnálak mondjuk… csókolni… akkor azt nem csinálhatnánk?”


Ő is feltette a lábát, majd összefonta a karjait. „Nem.”


„Vagy ha azt akarnám, hogy, nem is tudom, levegyem a pólód, és a mesés vékony testeden végighúzzam az ajkaim az elképzelhetetlen lenne?”


„Teljesen elképzelhetetlen.”


„És semmi mód nem lenne rá, hogy megengedd, hogy megnyaljam és megharapjam a mellbimbód?”


Felmordult, majd egy köhögéssel próbálta leplezni. „Semmiképp sem.”


„És lehetetlen lenne az is, hogy kikapcsoljam a nadrágod, kivegyem a farkad, simogassam, nyalogassam, szopogassam… addig, amíg a számba nem élvezel?”


„Lehetetlen.” Egy kis szünet. „Lehetetlen.”


Felnyögött, majd a zsebébe nyúlt a telefonjáért.


„Tom?”

< “ “ >


„Tudnál adni egy órát nekünk, vagy valamennyit?”


< “ “ >


Rám nézett.


„Van egy kis elintézni valónk.”
--
Hátra dőlt a díványon, mire Én tervszerűen törvénybe iktattam minden egyes dolgot, amit megígértem. Miközben a szájammal dolgoztam rajtam, oldalra vetette a karjait és leverte a sörös üveget az asztalról.


„Oh!”
 
Nézte, ahogy az üveg a szőnyegen hever.

Rám nézett.


Majd újra az üvegre.


És újra Rám.


Elvigyorodtam. „Csináld csak. Hagy lássam.”


Lenyúlt, hogy felvegye és a szemeink elé tartotta.


„Err… nem igazán.”


Végigfuttatta az ujjait rajta ezzel is ellenőrizve a hegyes széleit.


„Nem úgy értettem.”


Megfenyegetett az ujjaival az arcom előtt. „Sose bátoríts.” Lehúzott, majd átfordult, így én voltam alul. „Soha, de soha ne bátoríts engem.”


Döbbenten néztem, ahogy végighúzta a hideg üveget a hasamon keresztül, majd a lábaim között. Széttolta Őket, nyelvével lehajolt, hogy meggyőződjön arról, teljesen nedves vagyok-e már, majd szétválasztotta az ajkaim, és lassan belém vezette. Nem mozdultam, csak néztem, ahogy óvatosan beljebb tolja, majd visszahúzza.


Felnézett. „Oké?”


Tágra nyílt szemekkel bólintottam a fejemmel.


Folytatta a ki-be mozgást figyelve arra, hogy ne nyomja túl mélyre, vagy túl gyorsan. Akaratom ellenére is felnyögtem a furcsa érzéstől.


Láttam, ahogy a farkán dolgozik, és a szemét le sem vette rólam.


„Bill.”

„Csak még egy kicsit.”


„Bill…ohh…” Hagytam, hogy még folytassa egy kicsit. „Bill… elég…”


Felnézett rám, bólintott és finoman kihúzta belőlem az üveget. Miközben az egyik oldalra tette volna megállt és ránézett.

„Oh Istenem.” Megérintette az üveget és dörzsölgetni kezdte az üveg nyakánál összegyűlt kis fehér nedvet.


Az üveget keresztül dobta a szobán, majd rám ugrott és úgy dugott, mintha nem lenne holnap.
 

2012. november 27., kedd

7 Tage / 7 Days - 8 - Bringing me in, turning me on, making me glorious...



(And I'm ready to taste it all) 

HÉTFŐ ÉJSZAKA
  
Mikor végeztem a fürdőben, Bill-t Rám várva találtam. Rossz irányban - a hasán-, feküdt az ágyon.

Rám vigyorodott. „Ahh… friss és tiszta!”

Felém nyúlt és lehúzott maga mellé. „Gyere ide… csinálni akarok valamit.”

Hátamra fordított, széthúzta a köntösöm és csókjaival lefelé indult a testemen egyenesen a célja felé.

„Bill… nem kell.”

„De, akarom.”

Hüvelykujjával szétválasztotta az ajkaim, majd nyelvét finoman végigfuttatta a csiklómon.

„Oh… igen… szerintem is csinálnod kellene.”

Játékosan szélesre tártam a lábaim és kissé megemeltem a csípőm, hogy segítsek neki. Belém helyezte egy ujját és ugyanabban a ritmusban, ahogy a nyelvével nyalogatott az ujját is ki-be mozgatta. Annyira könnyen elérte, hogy vonagoljak és nyögjek; csodálkoztam is, hogy meddig fogom bírni. Kihúzta az ujját, pózt váltott és orálisan kezdett kényeztetni.

A nyelve mindenhol ott volt, először mélyen , belül kutakodott, majd a csiklómat nyalogatta. A szája és az ajkai szívogattak és húzogattak, néha a fogaival aprót belém is harapott. Megragadtam a fejét, ami úgy tűnt, hogy csak még inkább bátorította; éreztem, hogy testem legtávolabbi pontjából kiindulva beteljesedni látszik az orgazmusom. Mikor elérkezett a csúcspont, olyan erővel sújtott le, akár egy vonat, hallottam magam, ahogy hangosan fel is sikítok.

Erőtlenül feküdtem, miközben Bill visszafelé tartott a számhoz.

Egy hosszan tartó csókot adtam neki. „Wow… nagyon jó vagy ebben.”

Mellém gördült, és a kezeit a feje mögé tette. Önelégülten elmosolyodott. „Úgy gondolod?”

„Hmmm… hát hogyne.”

„Nem csináltam még korábban.”

„Hmmm… micsoda?”

„Még sosem csináltam korábban.”

Le voltam sokkolva. „Oh, basszus, tényleg?”

„Komolyan.” Aggodalmasan felült. „De jó volt, nem?”

Nevetve visszahúztam magamra. „Kölyök… neked őstehetséged van.

--

Az ablaknál állva a függöny résein keresztül leskelődtem.

„Mit csinálsz? Gyere el az ablaktól.”

„Csak nézelődök.”

„Gyere el onnan. Még valaki meglát.”

„Hmmm. Még mindig ott van egy-két lány.”

„Ott is lesznek.” Büszke volt a rajongóira. „Néhányan egész éjszaka ott maradnak. Szóval, gyere el onnan.”

„Énekelni is fognak?”

„Valószínűleg. Most pedig, kérlek, gyere el az ablaktól.”

Reszkető hangon énekelni kezdtem. “Ich bin da, wenn Du willst, Schau Dich um, dann siehst du Mich…”

„Az isten szerelmére.” Megforgatta a szemeit és befogta a füleit. „Hát, ha már nem jössz el onnan, legalább felvennél valami ruhát?”

Felém dobott egy pólót, amit fel is húztam, miközben még mindig kifelé nyújtogattam a nyakam.

„Szerinted hallották, ahogy sikítok?”

Aggodalmasan Rám nézett.

„Kiabáltam a neved?”

„Nem!... Vagy mégis..? Basszus.”

Hirtelen szétrántottam a függönyöket.

„BAZD KI! NE!” Szinte kirepült az ágyból és a földre tepert. „Mit csinálsz? Megőrültél?”

Nevetésben törtem ki. „Bill.”

„Jézus, ez nem vicces.”

“Bill.”

„Mi az?”

„Senki sincs kint.”

„Micsoda?”

„Nem a Te szobádban vagyunk, nem? Az Én szobámban. És az én szobám az udvarra néz.”

Óvatosan az ablakpárkány fölé emelte a fejét. „Micsoda? Nem hiszem el, hogy ezt csináltad.” A padlóhoz szegezett. „Ez NEM volt vicces.”

„Az volt… el kell ismerned.”

„Hát, talán egy kicsit.”

„Hé, ez aztán birkózás volt… nagyon gyorsan tudsz mozogni.”

A testemre omlott. „Kibaszottul nagy bajban vagy.”

--

Felmosolyogtam Rá. „Mekkora bajban?”

Nem válaszolt.

„Mekkora… mi az?”

Megmozdult, és olyan kifejezéssel az arcán bámulva térdelt fel mellettem, amit nem tudtam megfejteni. Felállni készültem.

„Ne… ne mozdulj. Emlékezni akarok Rád, hogy hogy nézel ki… a holdfényben.”

Visszapillantottam Rá, és egy pillanatra elvesztem azokban a mélybarna szemekben.

Én szakítottam meg a szemkontaktust először, és Rá mosolyogtam. „Még romantikusabb lenne, ha nem a szőnyegen feküdnék.”

Felálltam, kézen fogtam, majd behúzva a függönyöket, ahogy elmentem onnan visszavezettem az ágyhoz. „Miért vagy olyan komoly…?”

Újra rabul ejtettek a szemei.

„Már csak a ma éjszaka van, és utána elmész.” Ujjait a hajamba fúrta. „Emlékeznem kell Rád. Mindenre emlékezni akarok Rólad.”

„Van képed.”

„Nem csak arra, hogy nézel ki.” Az ágyra zuhantunk. „Arra, hogy milyen megérinteni. Milyen az illatod.” Betakart a testével. „Hogyan mozogsz, mikor szeretkezünk. A nézésre az arcodon, amikor elélvezel miattam.”

„Bill.” Megdöbbentem az érzelmei miatt.

És megrémültem az enyéimek miatt.

--

Kezeimbe fogtam az arcát, és könnyen vettem a helyzetet. „Nos, ezt az arcot soha sem fogom elfelejteni! Annyira…”

„Ne mond ki.”

„Szé…”

„Ne mond ki. Nem szeretem.”

„De Te…”

Zavartan pillantott Rám. „Kérlek, ne.”

Nem kérdeztem Őt, helyette az ujjaimmal végigrajzoltam az arcvonását. „Oké.” A hüvelykujjamat végigfuttattam az ajkain. „Hogyan fogsz meggyőződni arról, hogy nem fogom elfelejteni ezt a szájat?”

A csókunk hosszú, mély és szenvedélyes volt. De nem szexuális. Elállt a lélegzetünk, is egy kis ideig csak feküdtünk, ölelkeztünk, és egymásba fonódtunk.

A teste az enyémen pihent, de olyan könnyed volt, hogy alig vettem észre. Felcsúszot t rajtam és újra csókolózni kezdtünk. Most kétség sem fért ahhoz, hogy mi volt a szándékunk.

Egy pillanatra elszakadva tőlem beszélni kezdett volna, de visszahúztam magamhoz és beléfolytottam a szót, ahogy nyelvem az Övével játszott. Végigsimítottam a hátán, le a csúszkáló gerinccsigolyáin át a kis popsi domborulatán, majd magamhoz húztam. Ahogy nekem feszült, a lélegzete erőteljes és egyenetlen lett.

Megemelte magát, lenézett Rám és így suttogott. „Menj fölülre. Így látlak majd. Menj fölülre.”

A hangja durva lett. „Lovagolj meg. Lovagolj meg.”

Gyorsan a hátára feküdt, és lovaglóülésben Rá ültem. Kezeimbe fogtam, magamhoz helyeztem, miközben Ő a combjaim tetejét cirógatta erős, várakozásteli szuszogással. Szemeztem vele, majd kemény férfiasságára csúsztam. Elakadt a lélegzetem, ahogy szinte nyílásra kényszerített; a szemei egy pillanatra fellobbantak, majd lecsukódtak, ahogy ajkai szétváltak az élvezet hatására.

Egy pillanatra megtartottam magam, majd lovagolni kezdtem úgy, ahogy kérte.

Ahogy lassan fel-le csúsztam rajta, kinyitotta a szemeit és rám mosolygott, miközben engem fürkészett. „Ez az. Így.”

Felemelkedtem - már majdnem kint volt belőlem -, csak az izmaimmal tartottam  farkának a csúcsát. „Így?”

„Nem.” Felém nyúlt megszorítva a csípőm, belém vájva a körmét, majd megmarkolva keményen visszahúzott magára.

„Oh…” Felnyögtem, ahogy mérete a puncim falát dörzsölgette.
 
Ismét fel-le kezdtem csúszkálni, újra és újra felizgulva a fürkésző tekintetétől, ahogy minden egyes mozdulatomat nézte. Magam mögé nyúltam, könnyedén megtapogattam a golyóit, mire felhúzta a térdeit, oldalra ejtette  Őket és szétnyitotta a lábait nekem. Hátra dőltem egy kicsit és egy ujjammal a feneke között cirógattam, majd finoman megnyomtam a lyukához közel. Kissé megrándult, majd felnyögött, ezzel is felfelé döfve és elmozdulva az érintésemtől. Folytatta a szelíd lökéseit miközben kezei a combjaim mögött voltak. Kezeire tettem a kezem, majd lejjebb és simogatni kezdtem az alkarját.

Megfogta az egyik kezem, összekulcsolta az ujjait az enyéimmel és felemelte a mellkasomhoz.

„Érintsd meg a mellbimbóid.”

Hirtelen előre hajoltam, és szájába nyomtam az ujjam. Szopogatta, majd benedvesítette őket mielőtt visszaemeltem volna és lassan először az egyik, majd a másik kemény mellbimbóm köré köröket rajzoltam volna.

„Igen… érintsd meg Őket… csípd meg őket.”

Hátra vetettem a fejem és úgy tettem, ahogy kérte, a szemeim is becsuktam. Fokozatosan gyorsítottam, ahogy mozogtam rajta.

Éreztem, ahogy kezei a csípőm és a hasam körül barangolnak, majd hüvelykujja a csiklóm után kezdett kutatni. Kinyitván a szemeim lenéztem Rám. A keresésére koncentrált, és meg is találta, amit keresett. Felkiáltottam, ahogy cirógatni kezdett és elvesztettem a ritmust.

A hangja csendesnek és nyugtatónak tűnt. „Lassíts.”

Érintése lágy, de határozott volt, remegni kezdtem, mire az irányítás is kiszaladt a kezeim közül.

„Gyere.”

Közel voltam.

„Gyere.”

Teljesen kimerültem. „Bill… nem tudok.”

„De, tudsz.”

„Nem tudok.”

Növelte a lökés erősségét és sebességét hangosan fel is sikítottam, de tudtam, hogy nem jött össze.

Miközben eltoltam a kezét, zavartságot vettem észre az arcán. „Nincs baj, csak túl sok volt.”

Nem volt ideje, hogy tovább gondolkozzon, keményen lovagolni kezdtem rajta ezzel is biztosítva, hogy minden egyes lökésnél mélyen belém nyomul. Éreztem az ereit, ahogy fel-le mozogtam rajta, egyre gyorsabban és gyorsabban. Lenyúlt és az ágylepedőbe markolt, felhúzta a térdeit és újra erőseket kezdett lökni. Újra és újra a nevem kiáltotta összeszorítva a szemeit. Éreztem, ahogy a teste megmerevedik alattam, és belém lövelli az élvezetét. Karjaim után kapott, lehúzott magához és szorosan tartott lábait az enyém köré fonva, ahogy elélvezett.

Kimerülten próbáltam visszanyerni a lélegzetem, miközben szorosan tartott.

„Köszönöm.” Sóhajtotta.

„Köszönöm?” Nevetettem. „Nem, ÉN köszönöm.”

Komolyan Rám nézett. „De Te nem… nem értem.”

Az oldalunkon feküdtünk és egymásra néztünk.

„Néha… néha egyszerűen csak nem történik meg. Közel van, mégis olyan távol.” Nyugtattam. „Nem tudom miért… de nem miattad volt.”

Nem volt meggyőzve, kissé aggódva is nézett.

"Ez olyan, mint… mint mikor félsz, hogy nem jön össze.”

Még zavartabban nézett Rám.

„Mint a lámpaláz.”

„Oh! Lámpaláz! Értem!”

Újra boldognak tűnt és csicseregni kezdett. „Színpadon lenni egy kicsit olyan, mint a szex… az idegesség… a felépítés… az izgalom…”

„A sikítás?”

„Ha! Igen! A sikítás!”

Megcirógattam a mellkasát. „Amúgy… volt már valaha merevedésed a színpadon?”

„Micsoda? Nem!” Borzadt el.
 
„Biztos vagy benne…?”

„Hát… talán félig.” Nevetett. „De TOM-nak hogy ne lett volt.”

--

Újra komoly lett. „Úgy érzem, hogy sok mindent kell még elmondanom Neked.”

Idegesen megnyalta az ajkait és megállt, mielőtt kibökte volna. „Nagyon boldoggá tettél ebben a két napban.”

Fiatalsága és őszintesége megijesztett. Szájára tettem az ujjam. „Hallgass. Tudom.” Tétováztam. „Én is ugyanígy érzek. Nincs szükség arra, hogy többet beszéljünk erről.”

Egy édes és buzgó mosollyal ajándékozott meg. „Oké!” Ekkor olyan szorosan megölelt, hogy levegőt sem kaptam.

Megütögettem a hátát. „Bill! Engedj el!”

„Nem!”

„Bill!”

„NEM! SOHA nem foglak elengedni.” Még szorosabban ölelt.

Eljátszottam, mintha az utolsó lélegzetért kaptam volna, majd erőtlenné váltam a karjaiban.

„Oh ne! Mit csináltam?!” Nevetett és megrázta a vállaim. „Megöltelek a SZERELMEMMEL!”

Megrebegtettem a szempilláim, és lihegni kezdtem. „Minden rendben.” Suttogtam. „Csak… szükségem van… az élet… csókjára.”

Azonnal felélesztett.

„Aahhh.” Sóhajtottam fel. „Ismered az elsősegélyt.”

„Tanultuk a rocksztár suliban.”

„Rocksztár suliban? És mi minden mást tanítottak még neked?”

Nevettem, ahogy hadart és ugrált egyik tantárgyról a másik tantárgyra.

Miközben beszéltünk egyik kezét a lábaim közé vezette.

Folyamatosan fészkelődtem és izegtem-mozogtam, de kitartó volt. „Nem adod fel, ugye?”
 
„Ki kell, hogy gyógyítsalak a lámpalázból.”

„Biztos vagyok benne, hogy csak átmeneti.”

„Lehet, de nincs sok időnk hátra.” Szomorúság suhant át az arcán, ahogy véletlen mindkettőnket emlékeztetett.

Némaságba burkolóztunk.

„Hát, ez megölte a beszélgetést.”

„Bocsánat.” Megcsókolt, ahogy félbe szakadt a beszélgetés. A keze ismét kettőnk közé csúszott.

„Hmmm…” Végigsöpört rajtam a gyönyör hulláma. „Hmmm… ez kellemes… ohh… ez nagyon kellemes. Hol tanultad ezt?”

„Talán gyerek vagyok, de attól még tudok egy-két trükköt.”

Farkának csúcsát finoman a csiklómnak dörzsölte. Máris megkeményedett és gyengéden végigcirógatott előre-hátra mozogva ezzel is szétkenve kettőnk nedvességét.

„Jól meggyógyítalak?”

Pimasz kérdése kuncogásra késztetett. „Szerintem…” Lehunytam a szemeim, ahogy az érzés kezdett eluralkodni rajtam. „Szerintem igen!”

„Ha! Tudtam, hogy megcsinálom.”

Számítottam arra, hogy belém nyomul, de folytatta a cirógatásom, még ha biztos is voltam abban, hogy a farka szinte már fájdalmasan bennem akar lenni.

„De Bill… Én, úgy gondolom…”

„Ne gondolj semmire… csak ússz az árral.”

Megfogadtam a tanácsát és behunytam a szemeim. „Itt.. itt van… csak… hmmm.”

Felé mozdítottam a csípőm és halkan nyögni kezdtem. Lágyan megcsókolt. Tudtam, hogy néz engem, hallottam, ahogy gyorsan és mélyen veszi a levegőt. Hirtelen és erősen élveztem el; ahogy felkiáltottam az arcomhoz emeltem a kezeim.

Elhúzta Őket. „Ne, hagy lássam az arcod.”

Hangomat hallva gyorsan járt a keze a farkán.  Miközben még mindig lebegtem éreztem, ahogy rám lövellte forró folyadékát. Újra csiklómra csúszott és szétkente rajtam az élvezetét.

„Hé!” Felkiáltottam, majd bátortalanul tiltakozni kezdtem. „Kérlek… ne…”

„Csak ússz az árral.” Halkan a fülembe nevetett. „Gyerünk… egyszer már előcsalogattam belőled. Ismétlést akarok!”

--

HÉTFŐ ÉJSZAKA

Bill a hangtalan tévét nézni, térdei a mellkasának feszülve fekszenek.

Szürreális, de magát nézni.

Felém fordítja a fejét, és elmosolyodik. „Maradsz?”
 
„Hova mennék – ez az én szobám.” Emlékeztettem Őt visszamosolyogva Rá.

„Nem.” Komoly lett. „Maradsz? Velem.”

Kibújtam a takarók alól, és mellé csúszva ugyanazt a pozíciót vettem fel.

A tévét néztük.

„Gyere velünk Hamburg-ba.”

„Nem tudok.”

„Tudnál, ha akarnál.”

„Ez nem igazságos.”

„Hétfőig nincs nyilvános megjelenésünk, csak egy kis munkánk a stúdióban. Arra gondoltam, hogy…” A térdein pihentette az állát. „Oh, nem tudom, mit gondoltam.”

Kikapcsolta a tévét és felém fordult.

Finoman hátra fektetett az ágyon, hogy utolsó alkalommal lassan és érzelmesen szerelmeskedjünk.


2012. november 25., vasárnap

7 Tage / 7 Days - 7 - A pair for every day of the week




HÉTFŐ ESTE

„Használhatnám a sminked?” Ez egy olyan mondat volt, amit korábban egyetlen férfinak sem mondtam. „Csak, hogy ne kelljen visszamennem a szobámba.”

Bill mögém sétált, miközben a szoba tükör előtt álltam.

Vállaimra tette a kezeit és összeráncolta a homlokát. „Összementél.”

„Mit értesz azon, hogy ’összementél’?”

„Határozottan magasabb voltál korábban, mint most.”

„Ez a cipők csodája, Bill.”

Derekamra fonta a karjait, ahogy folytattam a sminkelést.

„Amúgy ez probléma?” Kacsintottam Rá a tükörbe nézve.

A hátamnak nyomta magát.

„Baj a magasságom?”

„Nem, mikor vízszintesen vagyunk.” Mosolygott és közelebb húzott magához. „De mi van, ha állva akarlak megdugni…?” A nyakamra hajolt és megcsókolta azt.
 
„Megakarsz?”

„Mit?”

„Állva akarsz megdugni?”

„Ja!” Nevetett fel. ”Tulajdonképpen minden lehetséges módon meg akarlak dugni… de most állva fogunk.”

„Hát… ha ez probléma…” Felé fordultam. „Akkor csak egyetlen módja van, hogy kivitelezzük.”

Lábujjhegyre álltam és nyaka köré fontam a karjaim. Nevetve megragadott a derekamnál fogva, majd finoman hátrébb vezetett, és nem olyan gyengéden a falnak lökött.

„OH!”

Miközben arra koncentrált, hogy kikapcsolja a csatját és lehúzza a cipzárt, addig Én a fején keresztül lehúztam Tom pólóját. Ahogy kezével becsúszott a nadrágomba vállába haraptam ezzel is kis foltokat hagyva a puha, fehér bőrén.

„Mmmm.” A bugyimon keresztül dörzsölgetett ezzel is vonaglást kiváltva belőlem, majd visszahúzta a kezét. A felsőmmel babrált. „Vedd le.”

Levettem és a földre dobtam.

„Emeld a fejed fölé a kezeid.”

Úgy tettem, ahogy kérte, mire egy kezével összefogva a csuklóim a falnak szegezve Őket. A felfedett testemet nézte, mire érthetetlen módon elpirultam. Szabad kezének ujjait végigfuttatta az arcélemen, majd körmeivel végigszántott le a nyakamon tovább a kulcscsontomra.

Egy pillanatra abbahagyta, majd éles körmeivel a melleimig karmolt végig.

„Aiee…” Nyöszörögtem, majd élvezettel felnyögtem, ahogy újra megcsinálta piros nyomokat hagyva maga után. „Oh, Istenem.”

„Ez tetszik?” A keze durván megszorított. „Tetszik?” Egy újabb erős szorítás.

„Igen.” Halkan elcsitultam. „Igen.”

Ahogy elengedte a kezeimet azonnal lenyúlt és letolta a nadrágomat. Gyorsan kiléptem belőle, és a bugyimat készültem levenni.

„Ne. Hagyd magadon.”

A nadrágjánál fogva magamhoz húztam, és benyúltam, hogy szoros boxerjéből kiszabadítsam őt. De nem volt rajta boxer. Önelégülten elmosolyodott a megdöbbenésemen, majd lehajolt és agresszíven megcsókolt. Megfogtam a fejét és a hajánál fogva megrántottam Őt.

„Igen.” Súgta. „Csináld.”

Megrántottam a hosszú hajfürtjeinél fogva, mire a csókunk még állatiasabb lett, ahogy szívtuk és harapdáltuk egymást.

A fülemhez emelte a száját. „Kész vagy? Mert csinálni fogjuk.”

Felegyenesedtem és vállain támaszkodva megpróbáltam olyan magas lenni, amennyire csak bírtam. A kezét a lábaim közé vezette, majd egy kicsit lehajolva a bugyimat az egyik oldalra húzta. A kezébe fogta a farkát, és nekem nyomta. Ahogy megragadta a fenekem ezzel is segítve engem az egyik lábam felemeltem és köré fontam.

Egyetlen erőszakos lökéssel már bent is volt, majd belém furakodva erősen dugni kezdett a falnak lökve.

Intenzív volt az érzés, a szög mindkettőnk számára új szenzációt keltett, ahogy szenvedélyesen dugtuk egymást.

Égni kezdtek az izmok a lábaimban. „Bill… Nem tudok tovább állni…”
 
Grimaszolt. „Én sem… Oh, tarts ki…” 

„Nem tudok!”

Erősen lökött a csiklómnak dörzsölődve ezzel is meglepve engem.

„Oh, Istenem… basszus… oh, el fogok… oh, basszus!”

„Bírd ki!” Utolsó erejével megragadott, majd elemelt a földről, ahogy megrándultam rajta. 

Mélyen belém döfött, majd egy hangos kiáltással elélvezett.

Gyorsan kihúzta magát belőlem és a szőnyegre omoltunk.

„A lábaim! Istenem, a lábaim!” Megragadta a vádlijait és dörzsölgette, hogy visszahozza őket az életbe. „Ez az élvezet. A lábaim sosem fognak már úgy hajlani.”

Vádlóan Rám nézett. „Miért kell olyan kicsinek lenned?”

„Hé, ne hibáztass engem!” Feltérdeltem és áthúztam a fejem fölött Tom pólóját. „Te vagy az egyetlen, aki állva akart dugni.”

„Huh.” Lehúzott magához és megcsókolt. „Talán be kellene szerezünk néhány új cipőt a következő alkalomra.” A szemei felragyogtak. „Néhány nagyon magas cipőt.”

--

HÉTFŐ ESTE - VACSORA

Korán lementünk vacsorázni, hisz holnap utaznak. Örültem neki, mert így több időt tudok majd együtt tölteni Bill-el az utolsó éjszakán. Csak úgy, mint az egész bandával, Jost-tal, Natalie-val és az olasz PR-ossal is  összegyűltünk, aki magával hozta egy barátját is.

A barát már letesztelte Natalie-t, így most most felém fordult.

„És, te ki vagy?” Kérdezte egy kicsit gorombán.

„Én, err, Én a, err…” Hablatyoltam.

Jost ugrott is, hogy megmentsen. „A fiúk angol oktatója.”

„Igen! Az angol oktató vagyok!”

„Oh, és mit tanítasz nekik?”

„Én, err, a szókincsükben segítek nekik. És a kiejtésükben.”

Georg közbeszólt. „Bill extra segítséget kap.”

„Igazán? Miért?” Bámult Bill-re.

„Egyedi igények.”

Eldöntötte, hogy nem jelentek veszélyt számára, így folytatta a munkáját az asztal körül és arcátlanul mindenkivel flörtölni kezdett valószínűleg olyan szándékkal, hogy megkaparintsa egyikőjüket. Senki sem volt biztonságban.

Az olasz PR-os halálosan zavarban érezte magát a barátja viselkedése miatt, ezért a főétkezés után elnézést kért és elcibálta tőlünk. Mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottuk fel.

--

A desszertre és a kávéra várunk. Tom, Georg és Gustav együtt kezd sugdolózni.

„Te csináld.” – „Nem, Te.” – „A Te ötleted volt.” – „Én csinálom.”

„Ahem.” Georg felköhögött és megérintette a kezem, hogy felhívja a figyelmem. „Van valamink a számodra.”

“Oh?”

„Valami, hogy emlékezz Ránk.” Egy gyönyörűen becsomagolt csomagot nyújtott át, és mindannyian rám mosolyogtak.

„Oh. Oké. Köszönöm. Kinyithatom most?” Mielőtt esélyük lett volna válaszolni széttéptem és kinyitottam.

„Várj!”

Elpirultam, és kezeimmel eltakartam az arcom. „Tokio Hotel-es bugyik… Tokio Hotel-es bugyikat adtatok nekem?”

„Tokio Hotel-es BUGYIK!”

Bill odanyúlt és kivett egy párat, majd feltartván kíváncsian szemügyre vette Őket.

Csípősen a bandatársaira nézett. „Honnan tudtátok a méretet?”
 
„Szakértők vagyunk, ha a lányok fenekének méretezéséről vagy szó…” Georg még be sem fejezte a válaszát, mikor Bill a sértő darabbal arcon legyintette.

Most már kevésbé zavartan ugyan, de megvizsgáltam az ajándékom. „Nagyon szépek. Köszönöm. Kár, hogy nincs az arcotok rájuk nyomtatva.”

„A hét minden napjára van egy-egy pár.”

Megszámoltam Őket. „Ez csak hat pár.”

„Hát, azt hallottuk, hogy hétfőn nem hordasz.”

„Micsoda! BILL!” Bámultam Rá.

„Mi az? Senkinek sem mondtam el. Csak To… Oh. Bocsánat.”

--

Tom próbálta bevetni a báját a gyönyörűséges fiatal pincérlánynál, de tudomást sem vett róla. Ő csak Gustav-ot figyelte, és hozta a konyhából a kóstolókat, amik kis edényekbe sorakozva feküdtek előtte. Minden egyes alkalommal megköszönte, mire Ő  kacarászott egyet és kisietett. Gustav elnézést kért, majd követte Őt a konyhába. Még több kuncogást hallottunk, majd egy lefirkantott telefonszámmal, egy elégedett vigyorral és egy tálka Tiramisuval tért vissza.

Tom ellenszenvesen felmordult.

Rá nevettem. „Túl kellene adnod Miss Italy-n.”

„Nem az esetem.”

„Nem tudtam, hogy van eseted.”

“Proletár az esete.” Ugratta Bill.
 
„Menj a picsába! Legalább van kiből választanom."

„Te menj a picsába. Féltékeny vagy…”

„Jah, igen.”

Egymásra meredtek.

--

„Gyerünk, menjünk”. Oldotta Josh a feszültséget.

Mindannyian az étterem bejáratánál gyűltünk össze.

Egy ártatlan javaslatot tettem. „Miért nem sétálunk?”

Bizonytalanul Rám néztek.

„Alig vannak kint. Nagyon csendes. Biztos vagyok benne, hogy el tudjátok hárítani a… nem is tudom… a nemkívánt figyelmet.

„Hideg van kint! Bill lebiggyesztette az ajkait és túlzóan megremegett.

„Ne legyél már ilyen lekvár.”

„Tessék, itt a kabátom. Nat és Én megyünk és taxit fogunk. Valaki akar velünk jönni?”

Bill Rám pillantott. „Kérlek.”
 
„Nem. sétálunk. Úgy csináld, ahogy parancsolják Neked.”

Mindenki nevetni kezdett. „Egyáltalán nem vagy a tanárunk, tudod, ne ragadtasd el magad!”

"Még egy szemtelenség Tom és büntiben leszel.”

„Ez egy ígéret?”

Bill újfent Tom-ra meredt.

--

Karjaimat Bill dereka köré fontam és felnéztem Rá. „Gyere, felmelegítelek. Nincs olyan messze sétálva, és szeretném kivilágítva látni a Duomo-t.

„Hát… oké.” Lehajolt és megcsókolt. „Érted.”

Elhúzódtunk és a többiekhez fordultunk, akik mindannyian bolondos vigyorral az arcukon bámultak Ránk.

„Mi az?”

„Mi az?”

Még több vigyor. „Awww.”

--

A csendes után csatangoltunk, állandóan megállva a boltok ablakai előtt, ahol Bill számtalanszor rámutatott egy-egy dologra, amiről azt hitte, meg kellene, hogy legyen neki.

Észrevett egy jégkrémes árust. „Nem vehetnénk egyet?”

„Azt hittem, hogy fázol.”

„És az hogy jön ide?”
 
Kiválasztottuk a kedvencünket és folytattuk a sétánkat markolva a hatalmas fagylalttölcsérünket. Ahogy sétáltunk, kezembe csúsztatta a kezét.

Elhúzódtam. „Nem kellene.”

„Ne. Rendben van.” Újra megfogta a kezem, és finoman szorongatni kezdte.

A Piazza-n még mindig nyitva volt néhány kis bódé, ahol rengeteg turista vicket-vackot árultak.

„Elmegyek és veszek valamit.”

Vártam, miközben Ő az egyik bódé árussal egyezkedett.

„Tessék!”

„Köszönöm!” Kivettem a tasakból. „Mi ez?”

"Egy emlék Milánó-ról. Magamnak is van egy.”

„Tudom, hogy az, de mi ez?”

Mindketten a kis ajándékot néztük.

„Hát, ez… ez egy… hát, nem is tudom igazából, hogy mi ez, de mindig, amikor rá nézel rám fogsz emlékezni.

„Ezt Te is tudod Bill, hogy így fog lenni.”

Georg, Gustav és Tom utolért bennünket. Mindannyian egy szelet pizzát csámcsogtak.

„Már megint esztek?”

„Oh, bocsánat MISS!” Nevettek mindannyian.

„Amíg együtt vagytok, készíthetnék egy fotót?”

„Persze.” Álltak is be egy sorba.

„Err, mit csináltok?”

„Pózolunk.”

„Ez nem a piros szőnyeg.”

Zavartan szétszéledtek.

„Nagyszerű. Most pedig egyet nyuszifül nélkül.”

Készítettem még néhány fényképet, majd a katedra elé sétáltunk, hogy szemügyre vegyük.

Bill mögöttem állva magához ölelt, éreztem, ahogy egy kis keménység a hátamnak nyomódik. „Ez nagyon lenyűgöző, nem?”

„Hát hogyne…” Megfordultam és a  legromantikusabb csókba bonyolódtunk.


--

„Elnézést? Elnézést, Bill Kaulitz?”

Bill elugrott mellőlem.

„Nem hiszem el. Ez Ő. Bill Kaulitz!”

Két amerikai lány közeledett felénk, olyan izgatott álltak ott, hogy talán be is pisiltek.

„Kérlek, írd alá a könyvünk.”

Bill megkérdezte a nevük és barátságosan dedikálta nekik.

„Tudnánk egy fotót készíteni?”

Vonakodva nézett.

„Oh, tudnánk?” Esedeztek.

“Oké.”

„Megcsinálnád?”

Elmosolyodtam és az egyik lány odaadta a telefonját.

“Uh, Oké.”

Lefényképeztem Őket és visszaadtam nekik.

„A többiek is itt vannak?” Néztek körbe buzgón.

„Err nem, nincsenek itt.” Távolodtunk tőlünk. „Jó volt találkozni. Viszlát.”
 
Leléptünk és karon ragadva a többieket visszasiettünk a hotelbe.

„Sajnálom, nem kellett volna azt javasolnom, hogy sétáljunk.”

„Nincs baj. Örülök, hogy elmentünk.” Bill összedörzsölte a kezeit, hogy az enyéimet felmelegítse. „Természetesen most ki kell találnunk, hogy is jussunk vissza a hotelbe.”

A túloldalról egy kis csapat lányt láttunk, akik türelmesen vártak arra, hogy a transzparensüket és az ajándékaikat aláírassák.

Oh, Istenem, tényleg sajnálom… nem gondoltam volna.”

Tom felnevetett. „Minden rendben. Nem tudhattad. Te menj az oldalsó ajtón. Megoldjuk ezt.”

„De biztonságban lesztek?”

„Nincsenek olyan sokan. Jól leszünk; fel is hívom Jost segítségért.”

Bill-re nézett. „Te menj vele.”

Bill visszanézett a testvérére, mindenféle civakodást elfelejtettek már. „Úgy akarod?”

„Igen, úgy akarom. Engem akarnak látni amúgy is. Készen álltok fiúk?”

Sikítás tört ki, ahogy átsétáltak az úton.

--

HÉTFŐ ÉJSZAKA

A liftben vagyunk.

Bill körém fonja a karjait és megpuszilja a fejem búbját. „Össze kell pakolnom a dolgaimat holnapra.” Nézett le Rám szomorúan.

Próbáltam vidám maradni, így megszorongattam Őt. „Oké. De ne maradj olyan sokáig, hisz sok mindent kell még csinálnunk."

Gyengéden elmosolyodott, ahogy kilépett.

--

Bent a szobában üresen álltam a forró zuhany alatt. „Élvezd, ameddig tart.”

2012. november 20., kedd

7 Tage / 7 Days - 6 - If you want clean fun, go fly a kite...



(Show me yours baby, I'll show you mine)

HÉTFŐ REGGEL
Bill már elment, mikor végleg felébredtem.
Hagyott egy üzenetet, amiben elmondta, hova is menjek megnézni Őket, miközben interjút adnak; de nem kellett sietnem. Körbenéztem a szobában, és örömmel fogadtam, hogy néhány itt hagyott dolga a földön hevert. Ez szerintem azt jelenti, hogy vissza akar jönni.
Egy kis tanakodás után, hogy mit vegyek fel, elindultam, hogy megnézzem, hol is folynak az interjúk. A banda tegnap éjszaka azt mondta, hogy reggel újságok, délután pedig TV/videó felvétel lesz soron, így úgy döntöttem, biztonságosabb, ha kopogok az ajtón. Egy rendkívül szép nő nyitott ajtót, a stylist-nek gondoltam. Vagy Bill barátnője volt az?
Egy kicsit félve ugyan, de bemutatkoztam.
„Szia! Natalie vagyok. Bill mondta, hogy számítsunk rád. Örülök, hogy láthatlak.”
Nagyon szívélyes volt, nem is éreztem tovább irigységet.
A szoba végébe mentünk, ahol az asztalon rengeteg ital és finomság várt bennünket.
„Tessék!”
Egy kis ideig úgy tettünk, minta néztük volna Őket, a Tokio Hotel-t.
„Nincs szükségük rám délutánig, de szeretem Őket nézni.” Kezdett bele.
„Hmmm… ugyan, de mond.”
Visszaköltözött belém a féltékenység.
Az újságírók egymás után tódultak be, újságíróról újságíróra. Leginkább olaszok voltak, de volt néhány Kelet-európai tini magazin is. Ugyanazok a kérdések voltak újra és újra, majd’ egy óra után már Én is tudtam volna válaszolni nekik. 
Kis zúgolódás támadt, ahogy David Jost belépett a szobába. Igazán karizmatikus volt, mintha csak egy kis manó lett volna. Ahogy felém indult, reméltem, hogy nem fog kidobni. De úgy esett, hogy nem felém, hanem a kávéfőző gép felé sétált. Bólintott, ahogy elment mellettem, mire Én is visszabiccentettem.
Kávét töltött magának, és Natalie mellé állt.
 „Láttad már azt a ringyót, akit Bill feltehetőleg éjszaka dugott?” Nevetett fel.
Egy kicsit idegesen ugyan, de Natalie a fülébe suttogott.
Egy gyanútlan cseh magazin szerkesztő hátán landolt a forró kávé. Mindenki félbehagyta a mondatát és odafordult bámulni, mi is történt.
 „Istenem! Sajnálom. A forró kávé! Sajnálom! Sajnálom!”
Gyorsan visszavonulót fújt, és el is tűnt a szomszédos szobában.
Én a padlót bámultam, remélve, hogy senki nem vette észre, ahogy nevetek.
--
„Ok, ebédszünet. Fél óra, és gyertek vissza a filmezésre!” A PR-os szünetet rendelt el.
A nyájas kérdések után úgy éreztem, hogy szükségem van néhány komolyabb tévéadóra, és az asztalon lévő megfogyatkozott élelem sem tartogatott több élvezetet. Így hát visszamentem a szobámba, csodálkozva közben azon, hogy vajon a Toblerone elég lesz-e vacsoráig, hogy életben tartson?
--
Egy kopogás az ajtón.
 „Ki az?”
 „Én!”
 „Ki?”
 „Aw gyerünk… engedj be!”
Kinyitottam az ajtót.
 „Köszönöm Istenem, hogy itt vagy. Csak egy fél órám van.”
 „Tényleg? És mit tudnánk mi fél óra alatt csinálni?”
Nem válaszolt, helyette a derekamra tette a kezét és velem együtt az öltözőasztalhoz hátrált.
Felültem rá. „Először talán fel kellene tennem néhány kérdést.”
Megcsókolta a nyakam, majd a nyelvpiercingjét végigfutatta a kulcscsontomon.
 „Szóval, Bill, honnan jött a ’Tokio Hotel’ név?”
Hátra döntött és a torkomat csókolgatta.
 „És mi a kedvenc színed?”
A kezei felcsúsztak a derekamon, és gombolni kezdték a blúzom.
 „Mik a kedvenc bandáid?”
Hirtelen kiemelte a melleim a melltartókosárból, leeresztette a fejét és egyenként kezdte szívni, nyalni és harapdálni a mellbimbóim.
„Ohhh… szóval… vannak bálványaid?”
Még mindig az egyik mellbimbóm szopogatta, mikor szoknyám alá futtatta a kezeit.
„Hmmm… a csokoládé, vagy az eperízesítésű tejet szereted jobban?”
Kissé szétnyitottam a lábaim, mire kezei melegségem után kutakodva tovább folytatták felfelé az útjukat, majd az egyiket belső combomra vezette, ahol is nem ütközött akadályba.
 „És Bill… Milyen lányok jönnek be neked?”
Megállt. „A szemérmetlen nők bugyik nélkül. Most pedig befognád végre!?”
--
Hogy biztosan így tegyek, erősen megcsókolt kitartóan kutatva a számban. Feje mögé tettem a kezem és magamhoz húztam. Belém csúsztatta az egyik ujját. Egy. Kettő. Három.
 „Istenem, mennyire nedves vagy…”
Kissé előre csúsztam, így pont az asztal szélén voltam, a szoknyám is felcsúszott. Lenyúltam, kicsatoltam az övét, kicipzároztam a nadrágját, majd alsó nadrágjába csúsztattam a kezem.
 „A farkad…”
“Hmmm?”
„A farkad…” Dörzsölgettem a csúcsát a hüvelykujjammal. „Magamban akarom a farkad.”
Anélkül, hogy elhúzta volna az ajkait az enyémekről kihúzta belőlem az ujjait, majd mindkét kezét használva letolva a farmernadrágját és boxerét. Magamhoz vezettem, mire gyötrően lassan benyomta.
A lassú kezdet egy olyan luxus volt, amit nem engedhettünk meg magunknak, így erősen és mélyen dugva gyorsított. Köré fontam a lábaim és magamhoz húztam, miközben megfogtam az asztal szélét, hogy ne mozogjak. Ez az egész túl gyors és tomboló volt ahhoz, hogy csókolózzunk. Bill a vállamra engedte a fejét és beleharapott, próbálván megakadályozni, hogy túl sok hangot adjon ki magából. Minden egyes centimétere borzongással töltött el, a lökéseivel együtt ziháltam Én is. Éreztem rajta, hogy a vég felé közeleg, gyorsabban és gyorsabban dugott addig a pillanatig, amíg egy elfojtott nyögéssel belém nem élvezett.
Felsóhajtott. „Fél óra.”
„Újból akarod?”
„Tényleg vissza kell mennem, különben bajban leszek.”
 „Nem mosod meg a kezed?”
Elvigyorodott. „Nem. Úgy is hamarosan itt leszek.”
Az ajtóban állva hezitált. „Még akkor is…?
„Bugyitlan leszek-e?”
„Bugyitlan.” Nevetett fel a kifejezésen.
„Igen. De most menj, elkésel!”
Boldogan felkaptam egy Toblerone-t, az ágyra ugrottam, majd bekapcsoltam a Tv-t.
--
HÉTFŐ DÉLUTÁN
Visszatérvén az interjú szobába még több mézes mázos kérdést hallhattam.
Jost odajött hozzám. „Sajnálom, amit az előbb mondtam.”
„Umm, rendben van.”
„Nagyon megértő vagy.”
„Kis kávé buzi. Remélem, nem égetted meg a nyelved.”
Csend.
„Bill-től is bocsánatot kértem.”
„Nem mondtam el neki, hogy mit mondtál.”
„Jah, most már tudom!”
Felnevettem. „Mit mondott?”
„Hát, azt mondta, hogy igen megalázó helyzetben vagyok. És tudod, boldognak tűnik, így békén hagyom.”
„Ez kedves tőled.”
„Szóval… látlak még a vacsoránál később?”
„Alig várom már.”
Elsétált.
“Jost!”
„Igen?” Fordította vissza a fejét.
„Köszönöm.”
--
Habár szeretem nézni, ahogy szerepelnek, mégis meguntam, és nem bírtam már tovább.
Egy sms-t küldtem Bill-nek. < < Elmentem vásárolni, később még látlak. Xxxxxx > >
Mikor visszaértem kipakoltam a tasakokat, átöltöztem és írtam egy sms-t, hogy megtudjam, hol is van.
< < A szobánkban, gyere fel. > >
A szobájuk egy katasztrófa övezet volt, a ruhák szétszórva feküdtek mindenhol, az öltözködő asztal is roskadozott a tonnányi smink és haj szerektől. Bill megmosta a haját, Tom pedig sapka nélkül volt. Mindketten remekül néztek ki, épp  egymás mellett ültek az ágyon.
„Az honnan van nektek?”
Tom nem nézett fel, a játékra koncentrált. „Bármit megkapunk!”
„Ülj ide mellém.” Bill megpaskolta az ágyat maga mellett.
„Nem, jó ez így.” Az ágy végében maradtam, és onnan néztem a képernyőt.
Tom nyert. „Igen! Nyertem! Megint! Ha!”
„Huh.” Bill lebiggyesztette az alsó ajkát, majd a földhöz vágta a játék konzolt.
„Bébi!”
„Ne, nem!”
„Awww… egy örök vesztes vagy.”
Nem épp játékosan, de ütni kezdték egymást.
„Hé, hé! Abbahagyni!” Megrántottam az ágytakarót, hogy felkeltsem a figyelmüket.
Felém fordultak, hogy rám nézzenek. Két macska szempár.
„Bocsánat.”
„Bocsánat! Na akkor úgy hiszem, hogy magatokra hagylak benneteket!” Tom újra megütötte Bill-t, majd lassan az ágy végébe csúszott. A vállaimra tette a kezét. „Ne csinálj semmi olyat, amit Én sem tennék.” Megpuszilt az arcomon. Csak egy érintéssel volt több, mint ahogy kellett volna.
„Szállj le róla!” Bill lelógatta az ágyról a hosszú lábát, majd bordán rúgta.
 „Ow. Ez fájt!”
 „Az a jó.”
„Miért csináltad?”
„Tudod, hogy miért. Most pedig lépj le.”
--
Lerúgtam a cipőim és az ágy végéből felmásztam Bill-hez.
Megszagoltam a haját.”… annyira friss és tiszta.”
Nem tudtam ellenállni a nem olyan rég tusolt testének, így a nyakától kiindulva végigcsókoltam a torkát. „Le kell, hogy vetkőztesselek.”
Bólintott.
A fején keresztül lehúztam a pólóját. Utánam nyúlt és megrántotta a felsőm.
 „Ne. Feküdj vissza. Csukd be a szemed.”
Kicipzároztam Őt, majd lecsúsztattam nadrágját és boxerét, hogy teljesen meztelen legyen. Feltérdeltem mellette, és szinte magamba ittam a látványát. Olyan finom volt.
Teljesen magánkívül volt, ahogy ujjamat végigfuttattam a mellkasán át a hasán végig a vékony vonalka szőrön, ami a köldökétől a farkáig vezetett. Megremegett a kezem alatt és halkan felnyögött, ahogy végigsimítottam a farka mellett le a lábain a belső combjaihoz és a golyóihoz. Fordítva is megcsináltam ugyanezt, majd ujjaimmal ajkait simogatva fejeztem be a mozdulatot.
Egy ujjam bedugtam a szájába, mire szorgalmas szopni kezdte. A nedves ujjamat visszavezettem a mellkasára, és a mellbimbói köré kis köröket rajzoltam mielőtt ráhajoltam volna, és nyalogatni kezdtem volna. Egy újabb nyögés hagyta el az ajkait és az ujjait a hajamba futtatta. Finoman megharaptam.
„Mmmm…” Másik oldalra tolta a fejem. „Ezt is…”
Nyalogatva és harapdálgatva a mellbimbóját kezembe fogtam a farkát és lassú ütemben kezdtem fel-le simogatni. Elmondhattam, hogy két dolog között őrlődött, az egyik az a gyönyör volt, amit már a szám nyújtott; a másik pedig az, ahol még lenni fog.
Lefelé kényszerítve megrántotta a hajam. „Szopj le.”
Lejjebb csúsztattam az ajkaim a farkán.
„Szopj le.”
Még fel-le simogattam ugyan, de már lecsúsztam hozzá és férfiasságának alsó részén húztam végig a nyelvem. Felnyögött. Újra megcsináltam, majd folytattam az utam és a nyelvemmel az alig észrevehető vonalat nyaltam végig, ami a heréinek közepén futott.
„Oh, bazd ki.” Újból felnyögött és megemelte a csípőjét.
Erősen kezdett sóhajtani fel-le mozgatva a csípőjét, mikor teljes nyelvemmel szántottam végig a finom bőrt. Alig érezhetően megnyaltam a golyóit majd lágyan felnyögött, mikor ajkaim közé vettem. Felém mozdult, majd felhúzott, mintha nem lenne biztos abban, hol is szeretné következőleg a számat.
Visszacsúsztam és a számba vettem a farkát.
A nyögései és a lélegzetvételei hangosabbak lettek, és éreztem az ízét, hogy el fog élvezni. A hajamba mart, és fel-le kezdett döfni. „Bazd ki – Elfogok…” Feltolta a csípőjét és a számba élvezett.
--
Bill visszavette a farmernadrágját miközben Tom egyik hatalmas pólóját viselte.
„Mi volt az az egész előbb Tom-mal?”
„Semmi, csak ikerdolog.”
Visszagondoltam az előző éjszaka meghallott beszélgetésre. „Rendben van velem, nem? Mármint, hogy Én és Te.”
„Oh, igen. Először nem volt, de most már igen. Elmondtam neki.”
„Mit mondtál el neki?”
„Semmit, ez ikerdolog.” Töltött egy kis italt nekünk. „Egy kicsit irigy.”
„Irigy? Mire?”
Bűnbánóan Rám nézett.
„Bill, pontosan mit mondtál neki?”
„Semmit. Csak…”
„Ne mond nekem… hogy csak iker dolog!”
Belekortyolt az üvegbe, amit nekem adott.
Hosszan és keményen szájon csókolt, a nyelve mélyen a számban kutatott. „Mmmm… akarsz Xbox-ozni?”
„Persze, miért is ne?” 
Én nyertem.